Riley Baker - Utóirat: Elvittem az autót! (Értékelés)

Először is szeretném megköszönni Riley Bakernek a recenziós példányt, és, hogy elolvashattam ezt a történetet!

Fülszöveg:

Ki ne képzelte volna már el számtalanszor a fejében azt a jelenetet, amikor jól elbánik a sráccal, aki félrelépett...Paige Elliot vagyok és éppen most törték ripityára a szívem...Ami azt illeti hiszek a karmában, de ő sincs mindig résen...Szóval nekem kellett gondoskodnom arról, hogy a bűnös megkapja a méltó büntetését...

 

Véleményem:

Egy száz oldalas kis történetről lévén szó nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy meg tudom majd szeretni a történetet és a karaktereket, de Riley Baker most rám cáfolt. Nekem nagyon tetszett ez a rövid kis szösszenet, amelyben Paige életébe pillanthattunk bele, vagyis élete egyik legnehezebb szakaszába, amikor rájön, hogy élete szerelme megcsalja.

 

Nagyon sok nő/férfi rémálma, ha a párjuk félrelép, és nem mindenki tudná ilyen „lazán” kezelni, mint Paige. Nagyon irigyeltem a bosszúálló képességét, nem tudtam volna így viselkedni, ha az én szívemet törik darabokra. Tetszett az egész könyv humora, hogy az ember megtalálja a vidámságot a saját nyomorúságában is. Egy pillanatra megijedtem, hogy Coryba rögtön beleesik majd Paige, de szerencsére nem ide futott ki a történet, és Cory is csak a vidámságot csempészte be a sztoriba. Imádtam a Harry Potter utalásokat, főleg a Titkok Kamráját. :D Sírva nevettem az egész könyvön, amit ezúton is köszönök az írónőnek.

 

A végén nálam mindent vittek ezek a motivációs cetlik, nagyon jó ötletnek tartom. Hasznosíthatóak a való életben is.

 

Összességében nekem nagyon tetszett a történet, humoros volt, jókat lehetett rajta nevetni, de ott volt benne a szomorúság is, hiszen hatalmas sebet ejtettek a főszereplőnk szívén, amit nem lehet egykönnyen kiheverni. Ez a röpke száz oldal pedig sokszor nagyon jó gondolatokat tartalmazott, alább olvashatjátok egy-két kedvencemet. :)

Értékelés: 5/5⭐

 

Kedvenc idézetek:

„Ez a fájdalom nem fog elmúlni a holnappal. Ez egy heg lesz, ami sosem fog teljesen eltűnni. Halványodni fog, de mindig emlékeztetni fog arra, hogy volt ilyen is.”

 

„-Egyébként, legyen szó bármiről is az életben, a vége mindig szomorú. Az ember óhatatlanul is otthagy magából egy pótolhatatlan darabot. Azonban minden vég valaminek a kezdete.”

„Egyszerűen nem tudnék elég messzire szaladni. Ez a baj a szerelemmel. Ha jó, akkor az egekig emel, de ha fáj, akkor a poklot élet meg általa.”

„Na jó, új szabály: akkor sírj, amikor kedved van, mert nem attól leszel erős, hogy elfojtod, hanem attól, hogy felvállalod és megéled, akkor is, ha darabokra szakít.”