S. F. Williamson - Sárkányok nyelvén (Sárkányok nyelvén 1.)

Beszélő sárkányok!! Mondom még egyszer, beszélő sárkányok! Na persze, ezek nem azok a vicceskedő sárkányok a Fourth Wingből, hanem komoly politikai harcosok. 

Elise Kova: Air Awakens - Ébredő szél

Hogy tetszett-e a történet? Nos, egy nap alatt kiolvastam. Ez válasz a kérdésedre? 

Catherine Doyle/Katherine Webber: Twin ​Crowns – Ikerkoronák

A fülszöveg a legvegén azt mondja, avass vele új kedvencet. Hát én bizony új kedvencet avattam. Egyszerűen letehetetlen volt, miután túllendültünk a bevezető részeken.

Makiia Lucier - A pusztulás kora

Ha egy olyan fantasyra vágysz, aminek nincs 100 része, rövid, tömör, és még is van benne izgalom, nyomozás? Akkor Makiia Lucier könyve a neked való!

Lynn Painter: Jobb mint a filmeken

Ha csak egy Young Adult könyvet olvasol el idén, akkor az legyen a Jobb mint a filmeken. Mondom is, hogy miért.

On Sai - Titkok és intrikák (Vágymágusok 3,5)

Ha a Vágymágusokról van szó, akkor rettenetesen elfogult vagyok, mert az egyik legeslegjobb magyar fantasy sorozat. Az eddigi megjelent három rész mindegyikére keveseltem az 5 csillagot, és izgatottan vártam, hogyan folytatódik Rianna sorsa azok után, hogy On Sai olyan szép kis függővéget írt nekünk az utolsó rész végére. Egy kicsit csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy karácsonykor nem a várva várt 4. rész érkezik, hanem egy novellás-kötet Roanról meg Delonról. Úgy gondoltam, hogy egészen biztosan jó lesz ez is, de mégsem a fő történet folytatódik. Vonakodva bár, de engedtem a csábításnak. Úr. Isten. Milyen jól tettem? :D

Sáfrán Judit - Az írisz áldozata

Cylia története ott folytatódott, ahol az első rész befejeződött. Bátyjával, Solóval a Hitetlenek Birodalmába mennek, hiszen Cylia a testvére befolyása alatt áll. 

Szabó Krisztina - Az ellopott kívánság

 

Az elsőkönyves Szabó Krisztina varázslattal és szerelemmel átitatott YA fantasyja minden várakozásomat felülmúlta. Izgalmas történet az Aladdin világában.

 

Top 10 olvasmány - 2022/1

Annyi sok jó könyvet forgattam az idei évben is, hogy elhatároztam, hogy egy egész blogbejegyzést szentelek majd a 2022-es kedvenceknek. Két részben fog megjelenni ez a cikk. Ez a mostani a 2022-es év első feléről, vagyis a január-június közti legjobb olvasmányokat öleli majd fel. 😊 A könyvek nincsenek sorrendbe szedve, tehát nem a legjobbal kezdem, mert szinte lehetetlenség választani közülük. Olvasási sorrendben hozom őket. Remélem, találsz közte olyat, ami felkelti az érdeklődésedet. :)

 

Aurora Lewis Turner - A tűzróka (Értékelés)

Akik már régebb óta követnek, illetve olvassák a bejegyzéseimet, azok nyilván tudják, hogy élek-halok a romantikus fantasyért, vagy csak úgy a fantasyért általában. Egy jól megírt történet le tud venni a lábamról, és annyira magával tud ragadni, hogy igazán dühös vagyok, ha ki kell szakadnom az aktuális világból. Aurora Lewis Turner kínált egy lehetőséget, hogy elküldi a könyvét bloggereknek, így a fülszöveg elolvasása után kapva kaptam az alkalmon, hogy olvashassam A tűzrókát. Előbb vagy utóbb megtörtént volna, viszont köszönöm a lehetőséget az írónőnek, hogy ilyen hamar beleáshattam magam Amaja történetébe, amely engem megvett kilóra, és jelenleg a folytatásért könyörgöm. :)

Sáfrán Judit - Az írisz emlékei (Értékelés)

"A zene az egyetlen olyan eszköz, amely mindenki nyelvén szól, és többet mond bármely szónál."

 Mit szólnál egy olyan világhoz, ahol lemurok szemei világítják be a szobákat, és a vonatok az emberekből elszívott energiával közlekednek? Izgalmasan hangzik, ugye? Pedig a furcsaságok még korántsem értek véget. Sáfrán Judit első regénye egy párhuzamos világba kalauzol el minket, ahol furcsábbnál furcsább dolgok történnek most, hogy a leendő királynő visszatért.

Christelle Dabos - Visszaverődések viharában (Értékelés)

 

Fülszöveg:

A népszerű fantasyregény befejező részében Ophelie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. A szilánkok aprózódása ugyanis tovább folytatódik, és Bábelen kívül már Sarkot és Animát sem kíméli. Ahhoz, hogy megállítsák az eróziót, meg kell találniuk a Másikat. A szilánkokon átívelő hajszában a visszaverődések, múlt és jelen összejátszásai segítik őket a rejtvény megoldásában. 

Bár történetünk a képzelet világában játszódik, a könyvsorozat által felvetett problémák az összes létező világban és minden időben megoldásra várnak. A másság elfogadása, az egyéni felelősségvállalás és az általános nyitottság a változásra olyan szuperképességek, amelyek minden közösséget jobbá tesznek.

Véleményem:

Egy sorozatzáró kötet mindig különleges, mert itt bontakoznak ki a szálak, minden rejtély kiderül, és mindenki megkapja a maga lezárt fejezetét. Ez a Tükörjáró sorozattal sem volt másként. Az egész könyv arról szólt, hogy végre kiderüljön, mi is történt valójában a világgal és Eulalie Itchennel, na meg persze a Másikkal. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Bábel emlékezete véget ért, vagyis, hogy Bábelről is leszakadt egy jó nagy szilánk. Ophelie pedig bevonul az Elhajlásgondozóba felgöngyölíteni a szálakat. De minél több mindenre rájön, annál több újabb kérdés merül fel (csak a szokásos, ami eddig is jellemző volt a sorozatra, rejtély, rejtély hátán.)

 

De ez a rész merőben más volt, mint a többi. Nagyon oda kellett figyelni a részletekre, mert különben a következő oldal eseményei már nem voltak világosak. Néha olyan érzésem volt olvasás közben, hogy nem is egy fantasy, sokkal inkább egy scifi történetet olvasok. Az információk szépen lassan voltak csepegtetve az olvasóknak, egyszerre nem túl sok, mert azt a keveset is néha nehéz volt megérteni. Voltak részek, amelyeket többször is át kellett olvasnom, hogy jól értem-e, és fontos volt, hogy mindenképpen jól értsem, mert a jövőben még fontos lehet. Ezzel egy kicsit talán már túl is léptünk az ifjúsági irodalom határán. Nem tudom, hogy ilyen fejtegetések mennyire lehetnek izgalmasak a fiatalok számára. Nekem nagyon tetszett, szerintem érdekes volt, izgalmas, mindig új dolgokra derült fény. Még ha kicsit tudományos-fantasztikusra is sikeredett néha. Nem maradtak megválaszolatlan kérdések, minden kiderült. Sőt, néha olyan fordulatok voltak, amikre egyáltalán nem számítottam. Really meglepőek voltak.

 

Össze se tudnám szedni, mennyi titok lepleződött le a könyvben, aki kíváncsi, az úgy is elolvassa majd. Szerintem annyira nem lett rossz ez a történet, mint amennyire lehúzták a megjelenésekor. Értem, miért nem szeretik sokan. Szerencsére nekem nem okozott akkora csalódást, talán mert fel voltam készülve, hogy valami miatt nem nagyon szerették az olvasók. :)

 

INNENTŐL ERŐSEN SPOILERES!

Nos, ami a legnagyobb felháborodást keltette az a történet vége. Jómagam is sokként éltem meg, hogy nem kaptuk meg a várva várt happy endet. Mert valljuk be, hiába pozitív a kicsengése annak, hogy Ophelie újra nekiindul a világnak, hogy megkeresse Thornt, de hogyan fogja megtalálni azt a helyet, amit csak a bőségszaru segítségével tudott megtalálni? Nekem azért vannak kételyeim, és az én gondolkodásom afelé húz, hogy nem fogja. Nyitva hagyta ugyan Dabos a kérdést (egy esetleges újabb rész érdekében?), viszont a sorozat már lezártnak tekinthető, az olvasó meg gondoljon azt, ami akar. Nekem emiatt, és Ophelie elvesztett kezei miatt (ezt muszáj volt?) maradt egy kis hiányérzetem, vagyis egy kicsit csalódás volt számomra a befejezés. :/

 

Összességében nagyon imádtam a történetet. Izgalmas volt, fordulatos, rejtélyes, kalandos. Imádtam Ophelie és Thorn párosát (nekik szebb befejezést szerettem volna). A könyv a 85%-áig erősen 5 csillagos volt, majd a végére leszakadt belőle egy csillag, ahogy leszakadtak a szilánkokról a darabkák. Nagyon sajnálom, hogy ilyen vége lett, de összességében az egész sorozat örök kedvenc marad. Imádtam minden pillanatát. Köszönöm a Kolibri kiadónak, hogy elhozták nekünk ezt a világot, és Christelle Dabosnak, hogy megírta azt. :)

Értékelés: 5/4⭐

Kedvenc idézetek:

„Világéletében úgy gondolta, hogy az emberek között az ellenségeskedést nem az egymás iránti gyűlölet szítja, nem az táplálja a viszályokat, hanem a félelem, a rettegés a saját mulandóságunktól. De ha az emberség minden egyes tagja képes lenne csodákat véghez vinni, senkinem sem lenne a vele egyívásúaktól félnivalója.”

 

„Ha a jobb kezed lehúz, vágd le, és hajítsd el magadtól jó messzire! Én is így tettem, tudod-e? Amikor az ember változik, kicsi lány, a világ is együtt változik vele. Mert ami belül van, az előbb-utóbb megüt és kiválik… kívül is meglátszik.”

 

„Te a saját függetlenségedért szálltál sírka – ismételte a nyomatékosítás kedvéért -, miközben engem már egy ideje csak az érdekel, hogyan tegyem számodra nélkülözhetetlenné magamat.”

 

„- Neked elég leszek? Beéred velem? – tette hozzá Thorn kissé kihívóan.

Ophelie szótlanul nézte a ráboruló feketeséget. És válaszul minden gyengédségével átadta magát neki. Thorn számtalan helyzetben bizonyította, hogy nem éppen kellemes ember, de Ophelie senki más mellett nem érezte magát annyira őszintén önmagának, mint vele.”

 

„Kizárólag a nemes cél vezérel, hogy az általa elképzelt tökéletes világot még tökéletesebbé tegyem! Egy olyan világért dolgozom, amelyben egyetlen ember sem igázza le a másikat, és nincs kiszolgáltatva az anyagi kényszereknek. Miből erednek a háborúk? Honnan fakadnak a konfliktusok? A szűkölködésből. Minden ideológiát anyagi megfontolások táplálnak.”

Riley Baker - Szavad ne feledd! (Értékelés)

Először is szeretném megköszönni Riley Bakernek a recenziós példányt, és, hogy elolvashattam ezt a történetet!

Fülszöveg:

Meddig mennél el azért, hogy a plátói szerelmed végre észrevegyen?
Mernél lyukas nadrágban suliba menni?

Vagy szándékosan pofára esni a fiúöltöző előtt, abban reménykedve, hogy pont az Ő karjaiba zuhansz?
Joy mindent bevetett... de sajnos egyik sem talált célba. Kénytelen az utolsó kártyáját is kijátszani: odamenni a suli legnépszerűbb srácához, hogy segítséget kérjen...
Logan Archer vajon igent mond neki?

Segít Joynak megszerezni a srácot, akibe első látásra beleszeretett?

Véleményem:

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet rögtön tudtam, hogy ez nem az én korosztályomnak íródott, mégis úgy gondoltam, hogy azért folytatom, mert kíváncsi vagyok rá, hová fog kilyukadni a történet. Nagyon jól tettem, mert hihetetlenül jól szórakoztam rajta. Tipikusan fiatalabbaknak szól az első szerelemről, illetve az első plátói szerelemről, merthogy valljuk be, mindenkinek volt egy (vagy több) plátói szerelme. Egy kicsit engem is visszarepített a történet a gimibe, amikor én is hasonló érzelmi hullámvasúton mentem át, ha rajongásom tárgya éppen befordult a sarkon, vagy éppen elsétált mellettem. Remegő lábak, izzadó tenyér, heves szívdobogás, mindre oly tisztán emlékszem, mintha tegnap lett volna. Én is megszállottan kutattam az internetet és minden apró kis fotót, amit találtam lementettem, majd napokig azokat nézegettem. :D Így visszagondolva, csak nevetek magamon, de el kell hogy mondjam, így Joy szemén keresztül átélve ugyanezt már nem tartom magam annyira szerencsétlennek, mint akkor. Mert ezek az első szerelmek/plátói szerelmek ilyenek, és ezeket meg kell élni.

 

A történet mindjárt belecsap a lecsóba, sokszor kapkodtam a fejem az elején, hogy pontosan most hol vagyunk időben, mi is történik, de aztán szépen lassan letisztul a kép, és ahogy haladunk előre a könyvben egyre jobban ismerjük meg a szereplőket. Joy eleinte nem volt szimpatikus, de aztán végül megszerettem ezt a bolond kislányt, aki képes volt odamenni a suli legmenőbb pasijához, hogy járjon vele kamuból, hogy felhívja magára a szomszéd srác figyelmét. (Én idáig sosem merészkedtem volna el.) Persze mellettem nem állt egy olyan „fantasztikus” ötletekkel rendelkező barátnő, mint Megan. Kikészültem az ötleteitől, de nagyon bírtam. Logan pedig nagyon vicces és aranyos srác rögtön belopta magát a szívembe. Nagyon jókat nevettem a poénjain, és nagyon bírtam a nagymamáját is. Az éttermes jelenet mindent vitt. Sírva nevettem rajta. :)

 

Összességében nagyon tetszett a történet, főleg fiatalabb korosztálynak ajánlom, de 25+-os is élvezni tudja, legalább nosztalgiázik egy kicsit. :) Habár a történet könnyen kiszámítható, nekem kapásból két könyv is az eszembe jutott, ami hasonló sémára épült (A fiúknak, akiket valaha szerettem, valamint Az üzlet, bár az már egy felnőttesebb változat), ennek ellenére nagyon jó szórakozást nyújt. Humoros, szórakoztató és hihetetlenül cuki. :) Igen, cuki, jobb szót nem tudok rá. :)

Értékelés: 5/4,5 ⭐

Kedvenc idézeteim:

„Én csupán egy kis porszem vagyok, te viszont egy egész bolygó.

-        Na látod, pontosan ezért. Ha te porszem vagy, a planéta sem akar többé bolygó lenni.”

„Olyan volt ez a pillanat, mint amikor egy nyári este megpillantod a legfényesebb csillagot az égen. Onnantól kezdve képtelen vagy bármilyen másik fényes pontra figyelni. Csak arra a csillagra koncentrálsz, és semmi sincs, ami kizökkenthet téged ebből.”

 

„Tudod, nem mindig szerelem az, amit annak gondolunk.”

 

„- Sose ellenkezz a szíveddel. Az végül mindig csak szívás.”

Böszörményi Gyula - A Barnum-rejtély (Értékelés)

Fülszöveg:

1901. ​április 3-án hatalmas tömeg gyülekezik a Monarchia ékköveként emlegetett magyar székesfővárosban, Budapesten, a külső Kerepesi úton. A többezres csődületben inasoktól az arisztokratákig mindenféle rendű és rangú ember képviselteti magát. Reggel 6 óra 20 perckor aztán az izgalom a tetőfokára hág. A tömeg felmorajlik, a rendőrök sorfalat állva próbálják az izgága embereket hátrébb szorítani. A cinkotai vasútállomás különvágányára ekkor pöfög be az első hatalmas teherszerelvény, mely Budapestre hozza az amerikai „humbugkirály”, Barnum és Bailey kerekeken gördülő „városát”, a Greatest show on earth-öt, vagyis a Föld legnagyobb cirkuszi látványosságát.A tömegben ott van egy fiatal hölgy is, a Marosvásárhelyről származó Hangay Mili, a hírneves magánzó detektív, Ambrózy báró hitvese. És ahol ennyi ember verődik össze, ott bűnözők is akadnak szép számmal. A bűntettre pedig, mely sokkal hajmeresztőbb, mint a cirkusz bármely csodája, nem is kell sokáig várni.

Szerencsére kéznél van a kor legkiválóbb „szoknyás detektívje”, Mili báróné, aki rögvest nyomozásba kezd.

Tessék betérni! Jó szórakozást, különleges izgalmakat!

Véleményem:
Én csak az idei évben találtam rá erre a könyvsorozatra, de azt kell, hogy mondjam, számomra az idei év egyik legjobb olvasásélménye volt. Nagyon nehéz szavakba önteni azokat az érzelmeket, amelyeket ilyenkor az ember érez, mert ha papírra vetem, olyan érzés, mintha nem lenne elegendő ez a gyönyörű magyar nyelv arra, hogy jól megfogalmazzam. Nagyon hálás vagyok Böszörményi úrnak, hogy elhozta nekünk ezt az egész századfordulós Magyarországot. Sikerült megalkotnia a kedvenc női könyves karakteremet Mili személyében, valamint az egyik kedvenc férfi karakteremet is Ambrózy Richárd néven.
 
Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy a többi részről ne ejtsek szót, így ide most ki kellene írnom, hogy spoilereket tartalmaz az egész sorozattal kapcsolatban, szóval csak az olvassa el, aki már a végére ért A Barnum-rejtélynek is (vagy, ha nem zavarják különösebben, hogy előre tudják, hogy mi fog történni). Nálam az abszolút kedvenc rész még mindig a Nász és téboly, azonban A Barnum-rejtély sem sokkal marad el mögötte. Annyira jó volt újra visszatérni a székesfővárosba az 1900-as évek elején, hogy majdnem sírva fakadtam örömömben, amikor belekezdtem a könyvbe. Régi jó barátokként üdvözöltem a szereplőket, akiket egytől egyig imádok. Ahogy haladtam a történetben, és olvastam Mili beszólásait, dühkitöréseit Richárddal szemben, Márika pazar hasonlatait, a morc bárónk még mindig morc viselkedését, úgy éreztem, hazatértem. :)
 
A cirkusz világa felettébb érdekes volt számomra, örültem, hogy elég sok mindent megtudtunk Barnum és Bailey cirkuszáról. Érdekes volt, hogy a cirkuszban megejtett párbeszédek többsége angolul zajlott (magyar fordításban) mégis volt egy-egy angol szó, vagy felkiáltás, ami maradt eredeti nyelven angolul (pl. Mr. Bailey rengetegszer használta a Well kifejezést). Eleinte kicsit zavaró volt, hogy most akkor ez ugye miért nem magyarul hangzik el, ha az összes többi része a mondatnak magyarul van, de aztán meg lehetett szokni, és az ilyen angol közbeékelt kifejezések ébresztették rá az olvasót, hogy ennek a beszélgetésnek most angolul kellene zajlania.
 
A Szer’usz világ után azt hittem, hogy Richárd több szerepet fog kapni, illetve a Márika által elejtett egy-két mondat arra következtetett, hogy Richárd immár elfogadta Milit feleségéül (sőt, ő maga kérte, hogy maradjon), mégis úgy viselkedik vele az egész történet alatt, mintha továbbra is csak a kis „tanítványa” lenne, semmi több. Szegény Mili próbálkozik, próbálkozik, vajmi kevés sikerrel. A vége azonban mindenért kárpótol bennünket, mert ahogy Agáta mama is mondta: „Legyen türelmes és állhatatos, mert az én fiam igenis képes szeretni, csak épp kimutatni képtelen azt.” Aztán végül csak sikerült neki. Böszörményi pedig elhozta nekünk minden idők legmegdöbbentőbb epilógusa után (Nász és téboly), a legaranyosabbat, amelyet Richárdtól feltételezhetünk. :D
 
Mili pedig örök kedvenc női főszereplőm most már biztos. Magabiztos, furmányos, és a legjobbtól tanulta a nyomozás csínját-bínját. Nagyon örültem, hogy az ő szemszögéből folytatódott a történet, már hiányzott. Örültem Emma happy endjének is, de számomra ő még mindig egy kicsit idegen maradt. Annyira nem lopta be magát a szívembe, mint a „szoknyás detektívünk”.
 
Összességében imádtam ezt a történetet is, és csak két dolog zavart igazán. Az egyik Richárd mellőzése volt, a másik pedig, hogy iszonyú rövid volt. Annyira olvastam volna még. Túl hamar elfogytak a lapok. Ha ez volt a befejező rész, és már nem lesz több Ambrózy-kötet, akkor én nagyon boldog leszek, mert tökéletes lezárása volt ez a sorozatnak. Ha viszont lesz még (legyen!!), akkor remélem, hogy végre megkapjuk végre azt a házastársi nyomozást. :) Köszönjük Böszörményi Gyula! Egy élmény volt ismét. Kész vagyok, mint a lekváros palacsinta. :)

Értékelés: 5/5 ⭐

 
Kedvenc idézeteim:
„Agáta mama épp arról kezdett beszélni, hogy a személyzet tagjai maguk kell eldöntsék, ki marad a villában és ki tart vele Tanára, mikor bennem az a bizonyos cérna, melyen a jó modor keserves súlya szokott himbálózni, elszakadt, s én a hökkent társaságot magára hagyva egyenest az emeletre robogtam, hogy ott párnái közé fojtsam az én drága férjuramat.”
 
„– Üljék már le kicsinyt, mielőtt még összeesik itt nekem, mint az Ív utcai Swajda Kázmér, aki az első tanálkozáskor értesült csak róla, hogy a menyasszonyának, akit hosszas távlevelezés útján hódított meg, ádámcsutkája van.”
 
„Ott cirógassa a pökhendi arisztokratáját a merevgörcs, ahol én kívánom neki: van nekem az ő ridegségén kívül is elég bajom!”
 
„Richárd, maga nekem ne legyen ennyire… Ennyire báró! – néztem egyenest a szemébe. – Maga legyen csak nekem egyszerűen a férjem és passz!”
 
„– Szeretem magukat, a rohadás gyönne a bolond fejemre, esküszöm, szeretem!”

Sarah J. Maas - Crown of Midnight (Értékelés)

Fülszöveg:

Eighteen-year-old ​Celeana Sardothien is bold, daring and beautiful – the perfect seductress and the greatest assassin her world has ever known. But though she won the King's contest and became his champion, Celeana has been granted neither her liberty nor the freedom to follow her heart. The slavery of the suffocating salt mines of Endovier that scarred her past is nothing compared to a life bound to her darkest enemy, a king whose rule is so dark and evil it is near impossible to defy. Celeana faces a choice that is tearing her heart to pieces: kill in cold blood for a man she hates, or risk sentencing those she loves to death. Celeana must decide what she will fight for: survival, love or the future of a kingdom. Because an assassin cannot have it all …And trying to may just destroy her. Love or loathe Celeana, she will slice open your heart with her dagger and leave you bleeding long after the last page of the highly anticipated sequel in what is undeniably THE hottest new fantasy series.

SPOILERES véleményem:

De régen olvastam annyira izgalmas könyvet, mint ez volt. Egyszerűen dühös voltam, hogy csak olyan lassan tudok haladni, pedig annyi megválaszolatlan kérdés merül fel. Bosszantott, hogy nem tudom meg azonnal a válaszokat, és ilyen ritkán fordul elő. Hihetetlenül élveztem ezt a részt, sokkal jobb volt, mint az első, pedig azt is nagyon szerettem.

Tele volt fordulatokkal, izgalmakkal, romantikával. Egy két dolgot már lehetett sejteni az utalásokból, amik annyira nem vágtak pofán, de néhány azért keményen megleckéztetett, hogy vagy nem figyeltem eléggé a jelekre, vagy erre totálisan nem is lehetett számítani. Az egyes jeleneteknél felállt a szőr a karomon, annyira hátborzongató volt a leírás és féltem én is a szereplőkkel együtt, amikor lent jártak a labirintusban.

Chaol és Celaena románcának örültem, mint majom a farkának. Annyira összeillőnek gondoltam őket, és nagyon aranyosak is voltak együtt. Aztán egy pillanat alatt tönkrement minden. Totálisan nem értettem egyet Celaenaval, nem is értem, hogy miért akarta pont Chaolt megölni (értem én, hogy nem mondta el, hogy kihallgatásra akarják vinni Nehemiat, na de hát azért nem olyan nagy bűn az, főleg nem a történtek ismeretében). Szegény Chaolt sajnáltam a legjobban. Dorian aranyos meg minden, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy kedvelem őt, vagy sem. Izgalmas, hogy mi lesz majd vele és mágiájával. Nehemia se lett egyelőre a szívem csücske, nekem nem mindig jött át az ő barátságuk Celaenaval. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e még szerepe a jövőben.

Celaena története már sejthető volt, hogy ő több mint egy orgyilkos, és amikor arról volt szó, hogy ez a király ellen készülő titkos csoport Terrasan utolsó örököse köré szerveződik, ugye mindjárt azt gondolja, hogy az biztos egy imposztor, ekkor ugrott be, hogy biztosan ő lesz az.

Kíváncsian várom a folytatást, még hatalmas fordulatokat és izgalmakat ígérnek. :D Csak bírjam idegekkel.

Értékelés: 5/5⭐

Naomi Novik - Ezüstfonás (Értékelés)

Fülszöveg:

Mirjem pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A mítoszokból és tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas regénye tette.

 

Véleményem:

Nagyon imádom Naomi Novik stílusát. Eddig két könyvet olvastam tőle, az Őfelsége sárkánya és a Rengeteg címmel, és mind a kettőt nagyon imádtam, azonnal beszippantott a történet. Sajnos ez az Ezüstfonásról nem mondható el. Kicsit csalódott vagyok, mert egyébként agyon dicsérik a könyvet, és 92%-on áll a molyon is, engem azonban nem győzött meg. Annyira akartam szeretni, de valahogy nem húzott magával ez a világ, pedig érdekes dolgokról ír Novik. Ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy ténylegesen nem tetszett a történet, vagy csak rosszkor talált meg.

 

A történet középpontjában három lány áll, Mirjam, Irina és Vanda. Mindhármuknak más-más sors jutott, de egyben közös az életük, mégpedig a szenvedésben. Mirjam és Vanda éhezik, utóbbit apja még rendszeresen meg is veri, Irina pedig hiába gazdag, de csúnyácska lány lévén apja szinte semmibe veszi, mert nem hoz hasznot ilyen külsővel, tehát nem lehet gazdag férjhez kiházasítani. Nagyon tetszett a történetben, hogy végül mindhárman erős női karakterré növik ki magukat, akikre fel lehet nézni, sőt ők maguk oldják meg a gondokat, míg a férfiak csak passzív szemlélődővé válnak.

 

A történetet váltott szemszögből ismerhetjük meg, ami eleinte egy kicsit zavaró volt, mert nincs az egyes részek felett feltüntetve, hogy most kiről is van szó pontosan. A történet előrehaladtával már rá lehet ismerni, hogy most melyik történetbe kapcsolódunk be, de el kell telnie egy kis időnek. Sőt, újabb zavaró tényezőként még Vanda testvére Sztyepon, és Irina dajkája Margret is kap egy-egy fejezetrészt, így az ő kívülálló nézőpontjaikat is megismerhetjük. Véleményem szerinte rengeteg unalmas és vontatott része van a regénynek, amelyeket elhagyva ugyanolyan élményt nyújtott volna a történet.

 

Novik nagyon jól beleszövi a történetbe a fantasztikus és mesei elemeket egyaránt. Több mesei motívum is megjelenik a könyvben, köztük a hármas szám is, pl. sztarik király például háromszor ad ezüstöt Mirjamnek, hogy változtassa azt arannyá, stb. A sztarik király és Mirjem házassága pedig a Szépség és a szörnyeteget juttathatja eszünkbe. Tetszett, hogy a történet elején csak utalások vannak a sztarikokra, azonban nem kapunk róluk semmilyen információt, csak, hogy ott vannak valahol, de ha valaki vissza akar rájuk emlékezni, akkor hirtelen nem tudja, hogy mit is akart valójában. Ezzel az írónő elhúzza az orrunk előtt a mézesmadzagot, hogy mi is meg akarjuk ismerni ezt a rejtélyt.

 

Csak akkor olvass tovább, ha nem zavarnak a SPOILEREK!

A három lány története a tűz és a jég háborúján keresztül bontakozik ki. Csernobog a tűzdémon Irina férjének, Mirnácijusznak a testében élősködik, míg Mirjem a sztarikkirályhoz, a jég országának urához kényszerül hozzámenni. Mindkét lány a sajátjaiért küzd, a maguk módján minden tőlük telhetőt megtesznek. Súlyos döntéseket kénytelenek hozni a nagyobb jó érdekében.

 

Összességében nem volt rossz könyv, bár nem hozta az általam várt színvonalat és izgalmakat, ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt jó, sőt. Megvannak a maga szépségei és értékei. A feminista vonal különösen tetszett, hogy a lányok saját maguk vették kezükbe a sorsukat, és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy azon változtassanak. A történet tartogatott izgalmakat (csak sajnos keveset), mélyenszántó gondolatokat, elmélkedéseket az emberi sorsokról és rengeteg mesei elemet.

 

Értékelés: 5/3,5⭐

Kedvenc idézeteim:

„Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik.”

 

„Az ajándék és a köszönet annyi, mint… egyszer elfogadni valakitől, amit adni tud, aztán visszaadni neki valamit, amikor szüksége van rá, amennyiben módunk nyílik.”

 

„A tettei következménye őrá csapott vissza, nem rád. Ha egy rabló kést lop, és megvágja magát, nem átkozhatja az asszonyt, aki élesen tartotta a kést.”

 

Sarah J. Maas - Throne of Glass (Értékelés)

 

Fülszöveg

Az ​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

 

Vélemény:

Nagyon sok helyen találkoztam már ezzel a könyvvel, volt, aki szerette, volt, aki utálta, ezért kíváncsian vetettem bele magam az ismeretlenbe. Sarah J. Maas másik sorozatát, a Tüskék és rózsák udvarát imádtam, ezért úgy döntöttem az írónő legelső sorozatát is kézbe veszem. Nem csalódtam benne, engem magával rántott a történet. Én is Riftholdba utaztam, és Celaenaval együtt tekintettem az ismeretlen elé.

Nem állítom, hogy az elején tudtam, hogy mit olvasok. Hirtelen belecsöppenünk egy világba, mely látszólag olyan, mint a miénk, csak épp mintha a középkorba csöppentünk volna. Majd ahogy a cselekmény szépen lassan halad előre megismerjük Celaena világát, a világot, amely tönkrezúzta a lelkét, és orgyilkost csinált belőle. A szemünk előtt bontakozik ki a világ, amely valamilyen oknál fogva eltitkolja a mágiát, azonban az szépen lassan újra begyűrűzik a történetbe.

Riftholdban különös események történnek a bajnokoknak rendezett viadal során, sorra meghalnak a bajnokok. A rejtélyes halálesetek nagy fejtörést okoznak mindenkinek, és a rettegés beköltözik a kastélyba. Nagyon izgalmas volt számomra, ahogy Celaenaval együtt derítettük fel, hogy mi is történik valójában. A történet innentől kezdve végig izgalmas volt, egy pillanatra nem lankadt a cselekmény, sőt az utolsó párbaj annyira életszerű és izgalmakkal teli, hogy csak úgy szorítottam az e-könyv olvasómat. :D

„… a lovely girl gazing at the starts, and the stars who gazed back.”

Számomra nagyon szerethető volt Celaena karaktere, ügyes volt, okos, ravasz. Imádtam a szópárbajaikat Doriannal és Chaollal is. Szeretem az ilyen talpraesett hőhősnőket, akik nem nyafogják végig a könyvet. A két fiú is hihetetlenül szimpatikus volt számomra, valamiért Chaol állt közelebb a szívemhez. Nehemia karaktere is különösen tetszett, a hercegnő, aki mindent a népéért tesz.

Eleinte kicsit zavaró volt számomra a történet narrációja, hiszen ide-oda ugráltunk a szereplők fejében, és néha vissza kellett olvasnom, hogy most akkor ezt ki is gondolja pontosan? Egy idő után azonban hozzá lehetett szokni, sőt így visszatekintve nem is volt olyan rossz, mivel nem csak Celaena szemszögéből olvashattuk a történetet, hanem betekintést nyerhettünk a többi szereplő gondolataiba is.

Összességében nem csalódtam ebben a részben, sőt, túl is teljesítette az elvárásaimat. Mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot, mert kíváncsian várom, hogy alakul majd Celaena sorsa.

Értékelés:  5/5⭐

Kedvenc idézeteim:

„Libraries were full of ideas – perhaps the most dangerous and powerful of all weapons.”

„Love does not guarantee a successful marriage.”

„Nothing is coincidence. Everything has a purpose. You were ment to come to this castle, just as you were ment to be an assassin, to learn the skills necessary for survival.”

„There was good in people – deep down, there was always a shred of good. There had to be.”

„We all bear scars, Dorian. Mine just happen to be more visible than most.”

„Names are not important. It’s what lies inside you that matters.”