Borsa Brown - Sapho második rész (Értékelés)

 

Fülszöveg:

Szerelem és megtorlás a bűn kapujában.

Umberto Sapho, a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának vezére, alapos leckét kap. Nemcsak arra jön rá, hogy a hatalom ingatag, mindennap meg kell érte harcolni, hanem arra is, hogy a szíve az egyik legnagyobb ellenségéhez húzza.

Lia Dortella, a nyomozónő, elérheti azt, amit már gyerekkorában kitűzött célként. Apró lépések választják el a lelki békéjétől, de az érzéseivel nem tud harcba szállni.

Mindenkinek megvan a maga fegyvere, és nem fél használni a másik ellen… De megtanulják, hogy „Aki háborúba kezd, annak két sírt kell ásnia!”

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

 

Véleményem:

Ez a második rész merőben más volt, mint az első. Már nyoma sem volt a poénos és vicces Umberto Saphonak, sokkal inkább a sorsába beletörődő dont ismerhettük meg, aki úgy gondolta, hogy a szerelem nem ér annyit, hogy a Sapho család, Lia és a saját életét kockára tegye emiatt. Ugye van az a mondás, hogy ha szereted, elengeded. Umberto is ezt az elvet alkalmazza, és habár szívből szereti Liát, mégis úgy dönt, hogy nem maradhatnak együtt.

 

Lia ezzel szemben szinte megvadul ebben a részben, mindenkinek nekimegy, talán most vált vérbeli Veltává ő is. Viszont bravúrosan megoldotta, hogy a nagybátyát hogyan tudná hivatalos keretek között eltenni lábalól. Ez a megoldása tetszett, noha úgy vélem igencsak felelőtlen lépés volt, mert akár fordítva is elsülhetett volna a dolog, és akkor szeretett kislánya egyedül maradt volna.

 

Ez a történet a mély, tiszta szerelemről szól, amely sajnos soha nem teljesülhet be igazán, hiszen számtalan tényező akadályozza azt. Az egész történet a szenvedésről és az elengedni akarásról szól, amelyet a szereplőkkel együtt szenvedünk végig. Na persze nem szenvedés igazából az olvasás, hiszen nagyon pazarul ábrázolja az írónő a már-már tehetetlen fájdalmat és szerelmet a másik iránt. Mindemellett igencsak felforrósodnak az események a Cosa Nostra tájékán is, Umberto pedig immár a capoként vezeti a szicíliai családokat.

 

A végével kapcsolatban nagyon sok kérdés megválaszolatlan maradt, és én személy szerint nem igazán szeretem az olyan happy endeket, amik nincsenek ténylegesen kimondva, mert ugye valljuk be, hogy fogalmunk sincs róla, hogy most Umberto elhagyta/elhagyja Nicole-t és Liával lesz hivatalosan, avagy Lia csak egy szerető marad Umberto életében, míg Nicole-lal köttetett érdekházassága továbbra is fennmarad. A szívem azt sugallja, hogy el kellett hagynia Nicole-t, de ott motoszkál a fejemben Umberto utolsó mondata hozzá, hogy akkor most már külön szobában alszanak (nem elválnak!). Mindenesetre valahol kézenfekvő volt egy ilyen kétértelmű befejezés, de a romantikus énem tényekért kiált (vagy mondjuk egy folytatásért?). :)

 

Értékelés: 5/4,5 ⭐

Kedvenc idézeteim:

„Nem mindenki jó, akiről azt hisszük, hogy az, és nem mindig rossz, akiről azt feltételezzük.”

 

„A szerelemgyerek egy eskü. Egy bizonyíték a teremtőtől. Egy kapocs, ugyanakkor kereszt, amit két ember akar cipelni a vállán. Egy áldás, amelyen osztoznak…”

 

„Győzködöm magam, így kellett lennie, de az ember nagyon nehezen győzi meg magát arról, hogy a boldogtalansággal jobban jár, mint a boldogsággal.”

Borsa Brown - Sapho első rész (Értékelés)

Fülszöveg:

Vágy és bosszú a bűn kapujában.

Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.

Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért.

Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak…

Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

 

Véleményem:

Borsa Brown könyvei nagyon sikeresek, talán nem véletlenül. Eddig csak Az Arabot olvastam tőle, azonban az nem vált a kedvencemmé, na persze nem Borsa stílusa miatt, sokkal inkább az általam idegennek tartott arab kultúra miatt. De mivel az írásmódja tetszett, és nagyon dicsértek az írónőt, így gondoltam megpróbálkozom még egy könyvével, és ez nem volt más, mint a Sapho. Úr isten, milyen jól tettem.

 

Umberto Sapho, ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, a Cosa Nostra egyik családjának a donja, ugyanis apja halála után ő lesz a család vezetője. Visszatérve Taorminoba egy sikátorban megtámadják, és a segítségére siet egy fiatal hölgy, Lia Dortella, akiről kiderül, hogy nyomozó, ráadásul karabélyos, és felesküdött a Sapho féle maffiavezérek megbüntetésére. A történet innen kezd izgalmassá válni, ugyanis a kémia azonnal megvan kettejük között, csakhogy olyan társadalmi háttérrel rendelkeznek, amely lehetetlenné teszi, hogy egymáséi legyenek. Rengeteg titok lengi körül Liát, amit a történet során Umbertoval együtt ismerünk meg.

 

Egy kicsit a szereplőkről

Umberto Sapho, a kegyetlen Sapho család donja azonban nem olyan véreskezű és kegyetlen, mint az apja volt, habár nem riad vissza semmitől, ha az övéit kell mentenie. A maffiában ugyebár a család a legfontosabb. A marcona külső érző szívet takar, aki igenis vágyik a családra és a szerelemre. Nagyon régen találkoztam már olyan könyves karakterrel, akinek gondolatain és beszólásain ennyit lehetett nevetni. Számtalan közbeszúrt gondolata késztetett nevetésre, és alig vártam, hogy a narráció visszatérjen hozzá, lévén, hogy a történet váltott szemszögben íródott. Volt ugyan egy-két olyan kijelentése, ami nem donhoz/férfihez méltó volt, pl. „Hogy a pihébe ne érdekelne!” Pihébe? Ettől függetlenül nagyon szórakoztató karakter volt. Imádtam! :)

Liát egyelőre nem zártam a szívembe, mindamellett persze nem mondom, hogy nem értem meg, hogy mit miért csinál, csak nekem ő olyan távoli maradt. Lehet azért, mert ő maga sem tudja, ki is legyen valójában, így nehéz ráhangolódni a karakterére, viszont a vége felé már jobban bírtam. Tetszett, hogy kiáll magáért.

 

Összességében úgy gondolom, hogy egy nagyon szuper regényről van szó, és ugye még van egy folytatása, hiszen olyan kurtán furcsán lett vége az első könyvnek, amiből semmire nem tudunk következtetni, hogy mi lesz a folytatásban, Lia ugyebár igen kiszámíthatatlan karakter, ahogy egy kicsit Umberto is. Aki szereti az izgalmas romantikus köteteket, annak mindenféleképpen csak ajánlani tudom. Pláne akkor, ha szereti az olaszokat és maffiás történeteket.

Értékelés: 5/5⭐

 

Kedvenc idézeteim:

„Milyen különös. Valaki úgy tesz, mintha szeretne, de felismered, hogy csak használ téged, míg más eljátssza, hogy gyűlöl és büntetni akar, de érzed, hogy igazából szeret…”

 

„A tehetetlenség mindenkiből előhozza az állatot.”

 

„Néha közel kell magunkhoz engedni a végzetünket, hogy utána messzire futhassunk tőle.”

 

„Az ütések a szerelmet, a bizalmat verik ki belőlünk, pont azt, amit a másik kétségbeesve próbál megtartani.”