Christelle Dabos - Visszaverődések viharában (Értékelés)

 

Fülszöveg:

A népszerű fantasyregény befejező részében Ophelie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. A szilánkok aprózódása ugyanis tovább folytatódik, és Bábelen kívül már Sarkot és Animát sem kíméli. Ahhoz, hogy megállítsák az eróziót, meg kell találniuk a Másikat. A szilánkokon átívelő hajszában a visszaverődések, múlt és jelen összejátszásai segítik őket a rejtvény megoldásában. 

Bár történetünk a képzelet világában játszódik, a könyvsorozat által felvetett problémák az összes létező világban és minden időben megoldásra várnak. A másság elfogadása, az egyéni felelősségvállalás és az általános nyitottság a változásra olyan szuperképességek, amelyek minden közösséget jobbá tesznek.

Véleményem:

Egy sorozatzáró kötet mindig különleges, mert itt bontakoznak ki a szálak, minden rejtély kiderül, és mindenki megkapja a maga lezárt fejezetét. Ez a Tükörjáró sorozattal sem volt másként. Az egész könyv arról szólt, hogy végre kiderüljön, mi is történt valójában a világgal és Eulalie Itchennel, na meg persze a Másikkal. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Bábel emlékezete véget ért, vagyis, hogy Bábelről is leszakadt egy jó nagy szilánk. Ophelie pedig bevonul az Elhajlásgondozóba felgöngyölíteni a szálakat. De minél több mindenre rájön, annál több újabb kérdés merül fel (csak a szokásos, ami eddig is jellemző volt a sorozatra, rejtély, rejtély hátán.)

 

De ez a rész merőben más volt, mint a többi. Nagyon oda kellett figyelni a részletekre, mert különben a következő oldal eseményei már nem voltak világosak. Néha olyan érzésem volt olvasás közben, hogy nem is egy fantasy, sokkal inkább egy scifi történetet olvasok. Az információk szépen lassan voltak csepegtetve az olvasóknak, egyszerre nem túl sok, mert azt a keveset is néha nehéz volt megérteni. Voltak részek, amelyeket többször is át kellett olvasnom, hogy jól értem-e, és fontos volt, hogy mindenképpen jól értsem, mert a jövőben még fontos lehet. Ezzel egy kicsit talán már túl is léptünk az ifjúsági irodalom határán. Nem tudom, hogy ilyen fejtegetések mennyire lehetnek izgalmasak a fiatalok számára. Nekem nagyon tetszett, szerintem érdekes volt, izgalmas, mindig új dolgokra derült fény. Még ha kicsit tudományos-fantasztikusra is sikeredett néha. Nem maradtak megválaszolatlan kérdések, minden kiderült. Sőt, néha olyan fordulatok voltak, amikre egyáltalán nem számítottam. Really meglepőek voltak.

 

Össze se tudnám szedni, mennyi titok lepleződött le a könyvben, aki kíváncsi, az úgy is elolvassa majd. Szerintem annyira nem lett rossz ez a történet, mint amennyire lehúzták a megjelenésekor. Értem, miért nem szeretik sokan. Szerencsére nekem nem okozott akkora csalódást, talán mert fel voltam készülve, hogy valami miatt nem nagyon szerették az olvasók. :)

 

INNENTŐL ERŐSEN SPOILERES!

Nos, ami a legnagyobb felháborodást keltette az a történet vége. Jómagam is sokként éltem meg, hogy nem kaptuk meg a várva várt happy endet. Mert valljuk be, hiába pozitív a kicsengése annak, hogy Ophelie újra nekiindul a világnak, hogy megkeresse Thornt, de hogyan fogja megtalálni azt a helyet, amit csak a bőségszaru segítségével tudott megtalálni? Nekem azért vannak kételyeim, és az én gondolkodásom afelé húz, hogy nem fogja. Nyitva hagyta ugyan Dabos a kérdést (egy esetleges újabb rész érdekében?), viszont a sorozat már lezártnak tekinthető, az olvasó meg gondoljon azt, ami akar. Nekem emiatt, és Ophelie elvesztett kezei miatt (ezt muszáj volt?) maradt egy kis hiányérzetem, vagyis egy kicsit csalódás volt számomra a befejezés. :/

 

Összességében nagyon imádtam a történetet. Izgalmas volt, fordulatos, rejtélyes, kalandos. Imádtam Ophelie és Thorn párosát (nekik szebb befejezést szerettem volna). A könyv a 85%-áig erősen 5 csillagos volt, majd a végére leszakadt belőle egy csillag, ahogy leszakadtak a szilánkokról a darabkák. Nagyon sajnálom, hogy ilyen vége lett, de összességében az egész sorozat örök kedvenc marad. Imádtam minden pillanatát. Köszönöm a Kolibri kiadónak, hogy elhozták nekünk ezt a világot, és Christelle Dabosnak, hogy megírta azt. :)

Értékelés: 5/4⭐

Kedvenc idézetek:

„Világéletében úgy gondolta, hogy az emberek között az ellenségeskedést nem az egymás iránti gyűlölet szítja, nem az táplálja a viszályokat, hanem a félelem, a rettegés a saját mulandóságunktól. De ha az emberség minden egyes tagja képes lenne csodákat véghez vinni, senkinem sem lenne a vele egyívásúaktól félnivalója.”

 

„Ha a jobb kezed lehúz, vágd le, és hajítsd el magadtól jó messzire! Én is így tettem, tudod-e? Amikor az ember változik, kicsi lány, a világ is együtt változik vele. Mert ami belül van, az előbb-utóbb megüt és kiválik… kívül is meglátszik.”

 

„Te a saját függetlenségedért szálltál sírka – ismételte a nyomatékosítás kedvéért -, miközben engem már egy ideje csak az érdekel, hogyan tegyem számodra nélkülözhetetlenné magamat.”

 

„- Neked elég leszek? Beéred velem? – tette hozzá Thorn kissé kihívóan.

Ophelie szótlanul nézte a ráboruló feketeséget. És válaszul minden gyengédségével átadta magát neki. Thorn számtalan helyzetben bizonyította, hogy nem éppen kellemes ember, de Ophelie senki más mellett nem érezte magát annyira őszintén önmagának, mint vele.”

 

„Kizárólag a nemes cél vezérel, hogy az általa elképzelt tökéletes világot még tökéletesebbé tegyem! Egy olyan világért dolgozom, amelyben egyetlen ember sem igázza le a másikat, és nincs kiszolgáltatva az anyagi kényszereknek. Miből erednek a háborúk? Honnan fakadnak a konfliktusok? A szűkölködésből. Minden ideológiát anyagi megfontolások táplálnak.”