Sarah J. Maas - Kingdom of Ash (Értékelés)

 

Nincsnek szavak arra, hogy mennyire imádtam ezt a sorozatot. Ez a rész egy tökéletes befejezés volt. Nagyon hosszú, de ez így volt jó, mert mindenkire jutott elég idő, mindenkit még jobban megismerhettünk, megérthettünk. Hatalmas nagy űrt fog hagyni a szívemben most, hogy már nem olvashatok több könyvet erről a világról. Fantasztikusat alkotott Sarah J. Maas. Azt hittem, hogy a Tüskék és rózsák udvara sorozatot nem tudja majd űberelni. De igen, tudja. :) Két problémám volt csak, az egyik, hogy nem volt két teljes napom, amikor tök egyedül, zavartalanul olvashattam volna, a másik pedig, hogy nincs több rész belőle. Pedig milyen jó is lenne még olvasni róluk!

 

Nem is tudom, hol kezdjek neki ennek a résznek az értékeléséhez. Baromi jól voltak felépítve az egyes fejezetek. Kb. a hajamat téphettem az összes után, mert mindig olyan pillanatban volt vége, hogy tovább kellett olvasnom. Persze nem mindig annál a résznél folytatódott, ahol olvasni akartam, kicsit dühös is voltam mindig. :D Mikor Aelinékről olvastam, és végre történt valami izgalmas, akkor hopp Manonékhoz ugrottunk egy fejezet erejéig, majd ott is történt valami váratlan, és akkor a következőben vissza Aelinékhez. :D Konkrétan megőrültem. Nem volt üresjárat a könyvben, annyira pörgött végig a cselekmény, hogy nem tudtam mikor tegyem félre a könyvet éjjel, mert a csaták közben csak nem tehetem le. IMÁDTAM, hogy ilyen volt, és mégis utáltam is, hogy egy ültő helyemben nem tudtam kivégezni. Konkrétan nem tudtam elaludni, mert folyton rajtuk kattogott az agyam, mi lesz velük.

INNEN SPOILERES ÉRTÉKELÉS KÖVETKEZIK!! ⛛ 

Most írnék néhány szót az egyes karakterekről:

Aelin és Rowan: Az egyik kedvenc női könyves karakteremmé lépett elő Aelin. Nagyon megszerettem őt, bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel. Tetszett a humora, a beszólásai, hogy mindent megtett az otthonáért és a barátaiért. Nagyon nagy fejlődésen megy keresztül a sorozat alatt, és a végén méltóképpen foglalhatja el a trónt. Rengeteg veszteség érte, de soha nem adta fel. Rowannel együtt a legnagyobb kedvenceim voltak a sorozatban. :) Imádtam az összes jelenetüket, nem csak ebben a részben, hanem már azóta, hogy egymást verték péppé a Heir of Fire-ben. Tetszett, ahogy bánt Aelinnel. Egymásnak valók voltak. Rowaelin to whatever end! 💓

Chaol és Yrene: Chaolt nagyon szerettem az első kötetekben, majd Sarah tett róla, hogy lekerüljön a kedvencek listájáról úgy a 4. könyv környékén. De a Tower of Dawn után megértettem, hogy mi zajlik benne, és persze ő is sokat változott és alakult a történet során. Újra belopta magát a szívembe. Rowaelin után őket kedveltem a legjobban Yrene-nel. Yrene pedig szuper karakter volt, nem számítottam rá, hogy ennyire fontos szerepe lesz a történetben. Igazán meglepett. Tetszett, hogy bátor volt, és nyafogás nélkül mindig tette, amit tennie kellett. Teljesen összeillenek ők is. :)

 

Fenrys: Ő igazán csak az utolsó részben kerül terítékre, egy kicsit sajnáltam, hogy kevés rész jutott neki a sorozat alatt, de azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb pont volt a történetben. Ha ő nincs, Aelin lehet, hogy hamarabb feladta volna. Ez pedig a kedvenc részem:

“Fenrys … You know, I don’t actually know your family name.” Fenrys threw a roguish wink at the queen. “Moonbeam.”

“It is not,” Aelin hissed, choking on a laugh. Fenrys laid a hand on his heart. “I am blood-sworn to you. Would I lie?”

 

Dorian és Manon: Doriant sokáig nem kedveltem a sorozatban. Nem igazán értettem a karakterét, az egész lénye olyan furcsa volt számomra, de itt az utolsó részben megérkezett. Csak kapkodtam a fejem, hogy miket csinál (Maeve?), de óriási dolgok kerekedtek ki belőle. Tökös férfi vált belőle is, nem csak egy kis hercegecske. :) Szerintem Manonnal tökéletesen összeillenek. Mindkettejük kicsit zárkózott, fura, nem igazán találják önmagukat. Jót tettek egymásnak. (és a vége erre enged következtetni, hogy együtt lesznek.)

 

Elide és Lorcan: Elide karakterét sokáig nem értettem, miért tartják sokan olyan fontosnak (Manon, Aelin), igazán most sem értem, de nagyon szerethető karakter volt az övé is. Mindazok után, amin keresztülment mégis tisztalelkű ember maradt. Vártam egy csattanót vele kapcsolatban a végére, hogy ő fogja megmenteni a világot, valami titkos képességgel, amit még ő sem tudott, de nem így lett, viszont éles eszével sokszor segített a többieken, és ez volt az ő szuperképessége, aminek köszönhetően legyőzték Erawant is. Lorcan szerintem a legfurcsább karakter volt, egész végig gonosznak mutatja magát, de a szíve mélyén ő is jó ember. Tetszett a kapcsolatuk Elide-del. Az egyik legszebb jelenetek is hozzájuk kötődnek, amikor Elide a csata után elmegy megkeresni őt a halottak között, és visszafelé Lorcan szerelmet vall neki. Imádtam! (Főleg, amikor rájöttek, hogy Lord Lorcan Lochan lesz belőle. Haláli volt.)

 

Aedion és Lysandra: Aedion szerintem az egyik legalulértékeltebb karaktere a sorozatnak. Én nagyon szerettem őt, és az egész utolsó részben fájt érte a szívem, mert csak újra és újra csalódott, soha nem sikerült neki semmi, a folytonos háborúzásban pedig a szívem szakadt meg érte. Nagyon jól volt érzékeltetve, hogy mennyire fáradt, elege van, de csak ment előre. Nagyon értékeltem benne ezt. (Persze ettől függetlenül nem kellett volna úgy bánnia Lysandrával, ahogy…) Mikor még Gavrielt is elvették tőle tényleg bőgtem, mint egy ovis. Nem láttam a könnyeimtől a betűket… Nagyon igazságtalannak tartottam, hogy mire tényleg közel kerülhettek volna egymáshoz, akkor meghal az apja. :( Lysandra a történetek során nem kapott sok figyelmet, de itt az utolsó részben az egyik hőse volt a könyvnek. :) Örülök, hogy legalább a szerelem összejött Aedionnak. :)

 

Sajnálom, hogy búcsút kell vennem a kedvenc sorozatomtól, mert igen, ezzel letaszított minden eddigi kedvencemet a trónról, és ő ült oda. Köszönöm, hogy megismerhettem ezt a fantasztikus világot. Ritka az olyan könyv, ahol majdnem mindenki a kedvencem lesz, de ebben a könyvben mindenkit szerettem. Még biztosan újraolvasom valamikor. Már most hiányzik…

Értékelés: 5/5 ⭐

Sarah J. Maas - Crown of Midnight (Értékelés)

Fülszöveg:

Eighteen-year-old ​Celeana Sardothien is bold, daring and beautiful – the perfect seductress and the greatest assassin her world has ever known. But though she won the King's contest and became his champion, Celeana has been granted neither her liberty nor the freedom to follow her heart. The slavery of the suffocating salt mines of Endovier that scarred her past is nothing compared to a life bound to her darkest enemy, a king whose rule is so dark and evil it is near impossible to defy. Celeana faces a choice that is tearing her heart to pieces: kill in cold blood for a man she hates, or risk sentencing those she loves to death. Celeana must decide what she will fight for: survival, love or the future of a kingdom. Because an assassin cannot have it all …And trying to may just destroy her. Love or loathe Celeana, she will slice open your heart with her dagger and leave you bleeding long after the last page of the highly anticipated sequel in what is undeniably THE hottest new fantasy series.

SPOILERES véleményem:

De régen olvastam annyira izgalmas könyvet, mint ez volt. Egyszerűen dühös voltam, hogy csak olyan lassan tudok haladni, pedig annyi megválaszolatlan kérdés merül fel. Bosszantott, hogy nem tudom meg azonnal a válaszokat, és ilyen ritkán fordul elő. Hihetetlenül élveztem ezt a részt, sokkal jobb volt, mint az első, pedig azt is nagyon szerettem.

Tele volt fordulatokkal, izgalmakkal, romantikával. Egy két dolgot már lehetett sejteni az utalásokból, amik annyira nem vágtak pofán, de néhány azért keményen megleckéztetett, hogy vagy nem figyeltem eléggé a jelekre, vagy erre totálisan nem is lehetett számítani. Az egyes jeleneteknél felállt a szőr a karomon, annyira hátborzongató volt a leírás és féltem én is a szereplőkkel együtt, amikor lent jártak a labirintusban.

Chaol és Celaena románcának örültem, mint majom a farkának. Annyira összeillőnek gondoltam őket, és nagyon aranyosak is voltak együtt. Aztán egy pillanat alatt tönkrement minden. Totálisan nem értettem egyet Celaenaval, nem is értem, hogy miért akarta pont Chaolt megölni (értem én, hogy nem mondta el, hogy kihallgatásra akarják vinni Nehemiat, na de hát azért nem olyan nagy bűn az, főleg nem a történtek ismeretében). Szegény Chaolt sajnáltam a legjobban. Dorian aranyos meg minden, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy kedvelem őt, vagy sem. Izgalmas, hogy mi lesz majd vele és mágiájával. Nehemia se lett egyelőre a szívem csücske, nekem nem mindig jött át az ő barátságuk Celaenaval. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e még szerepe a jövőben.

Celaena története már sejthető volt, hogy ő több mint egy orgyilkos, és amikor arról volt szó, hogy ez a király ellen készülő titkos csoport Terrasan utolsó örököse köré szerveződik, ugye mindjárt azt gondolja, hogy az biztos egy imposztor, ekkor ugrott be, hogy biztosan ő lesz az.

Kíváncsian várom a folytatást, még hatalmas fordulatokat és izgalmakat ígérnek. :D Csak bírjam idegekkel.

Értékelés: 5/5⭐

Sarah J. Maas - Throne of Glass (Értékelés)

 

Fülszöveg

Az ​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

 

Vélemény:

Nagyon sok helyen találkoztam már ezzel a könyvvel, volt, aki szerette, volt, aki utálta, ezért kíváncsian vetettem bele magam az ismeretlenbe. Sarah J. Maas másik sorozatát, a Tüskék és rózsák udvarát imádtam, ezért úgy döntöttem az írónő legelső sorozatát is kézbe veszem. Nem csalódtam benne, engem magával rántott a történet. Én is Riftholdba utaztam, és Celaenaval együtt tekintettem az ismeretlen elé.

Nem állítom, hogy az elején tudtam, hogy mit olvasok. Hirtelen belecsöppenünk egy világba, mely látszólag olyan, mint a miénk, csak épp mintha a középkorba csöppentünk volna. Majd ahogy a cselekmény szépen lassan halad előre megismerjük Celaena világát, a világot, amely tönkrezúzta a lelkét, és orgyilkost csinált belőle. A szemünk előtt bontakozik ki a világ, amely valamilyen oknál fogva eltitkolja a mágiát, azonban az szépen lassan újra begyűrűzik a történetbe.

Riftholdban különös események történnek a bajnokoknak rendezett viadal során, sorra meghalnak a bajnokok. A rejtélyes halálesetek nagy fejtörést okoznak mindenkinek, és a rettegés beköltözik a kastélyba. Nagyon izgalmas volt számomra, ahogy Celaenaval együtt derítettük fel, hogy mi is történik valójában. A történet innentől kezdve végig izgalmas volt, egy pillanatra nem lankadt a cselekmény, sőt az utolsó párbaj annyira életszerű és izgalmakkal teli, hogy csak úgy szorítottam az e-könyv olvasómat. :D

„… a lovely girl gazing at the starts, and the stars who gazed back.”

Számomra nagyon szerethető volt Celaena karaktere, ügyes volt, okos, ravasz. Imádtam a szópárbajaikat Doriannal és Chaollal is. Szeretem az ilyen talpraesett hőhősnőket, akik nem nyafogják végig a könyvet. A két fiú is hihetetlenül szimpatikus volt számomra, valamiért Chaol állt közelebb a szívemhez. Nehemia karaktere is különösen tetszett, a hercegnő, aki mindent a népéért tesz.

Eleinte kicsit zavaró volt számomra a történet narrációja, hiszen ide-oda ugráltunk a szereplők fejében, és néha vissza kellett olvasnom, hogy most akkor ezt ki is gondolja pontosan? Egy idő után azonban hozzá lehetett szokni, sőt így visszatekintve nem is volt olyan rossz, mivel nem csak Celaena szemszögéből olvashattuk a történetet, hanem betekintést nyerhettünk a többi szereplő gondolataiba is.

Összességében nem csalódtam ebben a részben, sőt, túl is teljesítette az elvárásaimat. Mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot, mert kíváncsian várom, hogy alakul majd Celaena sorsa.

Értékelés:  5/5⭐

Kedvenc idézeteim:

„Libraries were full of ideas – perhaps the most dangerous and powerful of all weapons.”

„Love does not guarantee a successful marriage.”

„Nothing is coincidence. Everything has a purpose. You were ment to come to this castle, just as you were ment to be an assassin, to learn the skills necessary for survival.”

„There was good in people – deep down, there was always a shred of good. There had to be.”

„We all bear scars, Dorian. Mine just happen to be more visible than most.”

„Names are not important. It’s what lies inside you that matters.”