Freida McFadden: A tanár

Freida McFadden egy zseni! Még nem olvastál tőle? Akkor itt az idő! 😉

 

N. Nagy Zoltán - Lelkek őrzője

N. Nagy Zoltán neve nálam már garancia a jó könyvre. A Babits-gyilkosságok trilógia után itt az új könyv, amely egyáltalán nem marad el színvonalban a sorozat mögött.

Jud Meyrin: Elveszettek szigete (Felföldi rejtélyek 4.)

A Felföldi rejtélyek sorozat óriási kedvenc lett számomra. Egyszerre található meg benne egy kidolgozott krimi szál, és egy nagyon szerethető szerelmi szál. :)

Freida McFadden - A titkok otthona (Millie Calloway 3.)

A második rész csalódása utána kicsit nehezen vettem rá magam a folytatásra, de szerencsére rávettem magam, mert ez a rész fantasztikus volt. 😲

Freida McFadden - A bosszú otthona (Millie Calloway 2.)

A világhírű sorozat második részét olvastam, amely ugyan egy kicsit elmaradt az első résztől, de nem sokkal. Millie Calloway története most is berántott, és nem eresztett az utolsó oldalig. 

Darby Kane: Csinos kis feleség

Aaeronnak van egy csinos kis kirakatfelesége, aki szörnyű titkokra bukkan férje rejtett telefonján. A férfi érdekes módon reagál, amikor a felesége szembesíti vele, majd nem sokkal később eltűnik... Vajon mi történt a férfival? Spoilermentes értékelésért olvass tovább. 

Top 10 olvasmány - 2022/1

Annyi sok jó könyvet forgattam az idei évben is, hogy elhatároztam, hogy egy egész blogbejegyzést szentelek majd a 2022-es kedvenceknek. Két részben fog megjelenni ez a cikk. Ez a mostani a 2022-es év első feléről, vagyis a január-június közti legjobb olvasmányokat öleli majd fel. 😊 A könyvek nincsenek sorrendbe szedve, tehát nem a legjobbal kezdem, mert szinte lehetetlenség választani közülük. Olvasási sorrendben hozom őket. Remélem, találsz közte olyat, ami felkelti az érdeklődésedet. :)

 

N. Nagy Zoltán - Keselyű (Értékelés)

 

Fülszöveg:

A Babits-gyilkosságok sötét játszmájában nincsenek válaszok, csak újabb holttestek. Magyarország, 2014. Szigeti Zalán nyugodt élete pillanatok alatt fenekestül felfordul, amikor a háza melletti játszótéren a szeme láttára égetnek el egy embert. Hamar világossá válik számára, hogy a gyilkos macska-egér játékba kezdett vele, amelyben nemcsak a saját élete a tét, de a családja is veszélybe kerül. A szövevényes nyomozás vezetője, Budai László rendőr alezredes meg van róla győződve, hogy a tettes azonos a 25 évvel korábban órásmesterként dolgozó Keselyű Richárddal, aki majdnem két tucat embert ölt meg, mielőtt 1989-ben nyoma veszett. Ahogy a múlt árnyai megelevenednek a jelenben, egyre több jel mutat arra, hogy a gyilkosságok kapcsolódhatnak a költőfejedelem, Babits Mihály életéhez. Zalán a rendőrséggel párhuzamosan kutatja a sötét összefüggéseket, de a holttestek száma egyre csak nő, és a halálos játszmában senki nem lehet biztonságban. Mi köze van Babits Mihálynak egy sorozatgyilkoshoz? Létezik-e a titokzatos Keselyű? Ahhoz, hogy eljusson a súlyos titkok között lappangó igazsághoz, Zalánnak egyedül kell szembenéznie a rá vadászó gyilkossal.

 

Véleményem:

Ha idén egy magyar krimit olvasol el, akkor az legyen a Keselyű. A molyon figyeltem fel erre a könyvre, nem ismertem az íróját, nem tudtam, hogy miről szól a történet, de a borító nálam azonnal betalált. Elolvastam a fülszöveget és az alcímet (A Babits-gyilkosságok) és azt gondoltam, nekem ezt el kell olvasnom. Babits az egyik kedvenc magyar szerzőim közé tartozik, így nagyon furdalt a kíváncsiság, miként építi bele a történetbe a Babits-szálat az író. Nem kellett csalódnom, a könyv nálam 5/5 csillag lett.

 

Szeretem azokat a krimiket, amikben folyamatosan történik valami, nem csak a nagy elmélkedések mennek a gyilkosságok körül. Itt ezt megkaptam, és emellé még annyi csavart, hogy csak a fejemet kapkodtam, hogy mi történik? N. Nagy Zoltán nagyon jól mozgatta a szálakat, szépen terelgette az olvasókat egy-egy gyanúsított felé, hogy elhiggyük, hogy ő a gyilkos, aztán jön a váratlan fordulat, hát ez sem jött be. Főszereplőnkkel, Szigeti Zalánnal és a rendőrséggel együtt nyomozunk az elkövető után, aki 25 évvel ezelőtt is hasonló módszerekkel gyilkolt. A halottak mellett pedig mindig ott hevert Babits Jónás könyvéből vett mondata: „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” A rendőrség próbálja felkutatni a kapcsolatot a gyilkos és Babits között, kisebb nagyobb sikerrel. Nagyon szerettem azt a történetszálat, ami Babitshoz volt köthető. Amikor róla és az életéről volt szó, egyfajta borzongás futott rajtam keresztül mindig. Ez jelen volt akkor is, amikor különböző sorokat idéztek a Jónás könyvéből is. :)

 

Még ennyi krimivel a hátam mögött sem találtam ki, hogy ki lehet a gyilkos. Már körülbelül mindenkit gyanúsítottam, csak ezt az egyetlen embert nem. :) Én nálam ütött a csavar a végén, a szám tátva maradt. Visszagondolva persze voltak nyomok, amik elvezethettek volna hozzá, de nagyon jól rejtőzködött. Amikor letettem a könyvet, mert nem tudtam olvasni időhiány miatt, volt, hogy azon kaptam magam, hogy én is elemzem a bizonyítékokat, és keresem a gyanúsítottat.

 

Összességében nagyon szerettem ezt a történetet, mert izgalmas volt, fordulatos és magyar. :) Szerintem, ha N. Nagy Zoltán angolul publikálna, ezzel a könyvvel még sokra vihette volna. Remélem legalább Magyarországon eljut több emberhez a történet, mert szerintem megérdemli a figyelmet. Külön tetszettek azok a részek, amelyekben a mai magyarországi helyzeteket bírálja, mint pl. a bürokráciát, a rendőrséget, a MÁV-ot, a kórházak helyzetét, valamint a magyar focit. Realisztikusan ábrázolja ezeknek a szerveknek az elmaradottságát és sanyarú helyzetüket.

Értékelés: 5/5 ⭐

Böszörményi Gyula - A Barnum-rejtély (Értékelés)

Fülszöveg:

1901. ​április 3-án hatalmas tömeg gyülekezik a Monarchia ékköveként emlegetett magyar székesfővárosban, Budapesten, a külső Kerepesi úton. A többezres csődületben inasoktól az arisztokratákig mindenféle rendű és rangú ember képviselteti magát. Reggel 6 óra 20 perckor aztán az izgalom a tetőfokára hág. A tömeg felmorajlik, a rendőrök sorfalat állva próbálják az izgága embereket hátrébb szorítani. A cinkotai vasútállomás különvágányára ekkor pöfög be az első hatalmas teherszerelvény, mely Budapestre hozza az amerikai „humbugkirály”, Barnum és Bailey kerekeken gördülő „városát”, a Greatest show on earth-öt, vagyis a Föld legnagyobb cirkuszi látványosságát.A tömegben ott van egy fiatal hölgy is, a Marosvásárhelyről származó Hangay Mili, a hírneves magánzó detektív, Ambrózy báró hitvese. És ahol ennyi ember verődik össze, ott bűnözők is akadnak szép számmal. A bűntettre pedig, mely sokkal hajmeresztőbb, mint a cirkusz bármely csodája, nem is kell sokáig várni.

Szerencsére kéznél van a kor legkiválóbb „szoknyás detektívje”, Mili báróné, aki rögvest nyomozásba kezd.

Tessék betérni! Jó szórakozást, különleges izgalmakat!

Véleményem:
Én csak az idei évben találtam rá erre a könyvsorozatra, de azt kell, hogy mondjam, számomra az idei év egyik legjobb olvasásélménye volt. Nagyon nehéz szavakba önteni azokat az érzelmeket, amelyeket ilyenkor az ember érez, mert ha papírra vetem, olyan érzés, mintha nem lenne elegendő ez a gyönyörű magyar nyelv arra, hogy jól megfogalmazzam. Nagyon hálás vagyok Böszörményi úrnak, hogy elhozta nekünk ezt az egész századfordulós Magyarországot. Sikerült megalkotnia a kedvenc női könyves karakteremet Mili személyében, valamint az egyik kedvenc férfi karakteremet is Ambrózy Richárd néven.
 
Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy a többi részről ne ejtsek szót, így ide most ki kellene írnom, hogy spoilereket tartalmaz az egész sorozattal kapcsolatban, szóval csak az olvassa el, aki már a végére ért A Barnum-rejtélynek is (vagy, ha nem zavarják különösebben, hogy előre tudják, hogy mi fog történni). Nálam az abszolút kedvenc rész még mindig a Nász és téboly, azonban A Barnum-rejtély sem sokkal marad el mögötte. Annyira jó volt újra visszatérni a székesfővárosba az 1900-as évek elején, hogy majdnem sírva fakadtam örömömben, amikor belekezdtem a könyvbe. Régi jó barátokként üdvözöltem a szereplőket, akiket egytől egyig imádok. Ahogy haladtam a történetben, és olvastam Mili beszólásait, dühkitöréseit Richárddal szemben, Márika pazar hasonlatait, a morc bárónk még mindig morc viselkedését, úgy éreztem, hazatértem. :)
 
A cirkusz világa felettébb érdekes volt számomra, örültem, hogy elég sok mindent megtudtunk Barnum és Bailey cirkuszáról. Érdekes volt, hogy a cirkuszban megejtett párbeszédek többsége angolul zajlott (magyar fordításban) mégis volt egy-egy angol szó, vagy felkiáltás, ami maradt eredeti nyelven angolul (pl. Mr. Bailey rengetegszer használta a Well kifejezést). Eleinte kicsit zavaró volt, hogy most akkor ez ugye miért nem magyarul hangzik el, ha az összes többi része a mondatnak magyarul van, de aztán meg lehetett szokni, és az ilyen angol közbeékelt kifejezések ébresztették rá az olvasót, hogy ennek a beszélgetésnek most angolul kellene zajlania.
 
A Szer’usz világ után azt hittem, hogy Richárd több szerepet fog kapni, illetve a Márika által elejtett egy-két mondat arra következtetett, hogy Richárd immár elfogadta Milit feleségéül (sőt, ő maga kérte, hogy maradjon), mégis úgy viselkedik vele az egész történet alatt, mintha továbbra is csak a kis „tanítványa” lenne, semmi több. Szegény Mili próbálkozik, próbálkozik, vajmi kevés sikerrel. A vége azonban mindenért kárpótol bennünket, mert ahogy Agáta mama is mondta: „Legyen türelmes és állhatatos, mert az én fiam igenis képes szeretni, csak épp kimutatni képtelen azt.” Aztán végül csak sikerült neki. Böszörményi pedig elhozta nekünk minden idők legmegdöbbentőbb epilógusa után (Nász és téboly), a legaranyosabbat, amelyet Richárdtól feltételezhetünk. :D
 
Mili pedig örök kedvenc női főszereplőm most már biztos. Magabiztos, furmányos, és a legjobbtól tanulta a nyomozás csínját-bínját. Nagyon örültem, hogy az ő szemszögéből folytatódott a történet, már hiányzott. Örültem Emma happy endjének is, de számomra ő még mindig egy kicsit idegen maradt. Annyira nem lopta be magát a szívembe, mint a „szoknyás detektívünk”.
 
Összességében imádtam ezt a történetet is, és csak két dolog zavart igazán. Az egyik Richárd mellőzése volt, a másik pedig, hogy iszonyú rövid volt. Annyira olvastam volna még. Túl hamar elfogytak a lapok. Ha ez volt a befejező rész, és már nem lesz több Ambrózy-kötet, akkor én nagyon boldog leszek, mert tökéletes lezárása volt ez a sorozatnak. Ha viszont lesz még (legyen!!), akkor remélem, hogy végre megkapjuk végre azt a házastársi nyomozást. :) Köszönjük Böszörményi Gyula! Egy élmény volt ismét. Kész vagyok, mint a lekváros palacsinta. :)

Értékelés: 5/5 ⭐

 
Kedvenc idézeteim:
„Agáta mama épp arról kezdett beszélni, hogy a személyzet tagjai maguk kell eldöntsék, ki marad a villában és ki tart vele Tanára, mikor bennem az a bizonyos cérna, melyen a jó modor keserves súlya szokott himbálózni, elszakadt, s én a hökkent társaságot magára hagyva egyenest az emeletre robogtam, hogy ott párnái közé fojtsam az én drága férjuramat.”
 
„– Üljék már le kicsinyt, mielőtt még összeesik itt nekem, mint az Ív utcai Swajda Kázmér, aki az első tanálkozáskor értesült csak róla, hogy a menyasszonyának, akit hosszas távlevelezés útján hódított meg, ádámcsutkája van.”
 
„Ott cirógassa a pökhendi arisztokratáját a merevgörcs, ahol én kívánom neki: van nekem az ő ridegségén kívül is elég bajom!”
 
„Richárd, maga nekem ne legyen ennyire… Ennyire báró! – néztem egyenest a szemébe. – Maga legyen csak nekem egyszerűen a férjem és passz!”
 
„– Szeretem magukat, a rohadás gyönne a bolond fejemre, esküszöm, szeretem!”

J.L. Armentrout - Míg a halál... (Értékelés)

 

"Mindig csak annyit látni az emberből, amennyit ők meg akarnak mutatni."

Először is kezdjük ott, hogy tényleg nem pszicho-thriller a könyv. Ez a kategorizálás valahogy elcsúszott egy kicsit, hiszen csak azért, mert egy sorozatgyilkos szerepel a történetben még nem lesz valami thriller, legalábbis szerintem. Az én pillangó lelkem nem szereti a félelmet, a rettegést, ezért nem is nézek és olvasok sohasem horrort, vagy hasonlókat. Könnyű megijeszteni, ezért félve kezdek bele az ilyen thrilleres könyvekbe. Hát azt kell mondanom, hogy még csak meg sem ijedtem a könyv olvasásakor egyetlen egyszer sem. Még csak nyomasztó sem volt a történet, Sasha is néha olyan félvállról vette a történéseket, hogy lehet, hogy miatta nem éreztem a borzongást, amit kellett volna. :/

Romantikus könyvnek viszont egész jól el lehetett volna adni, mert az a része viszonylag rendben volt, kivéve, hogy én sem tudtam hová tenni ezt az azonnali összeborulást. Végülis ha jobban belegondolunk, mások is simán ágybabújnak a partnerrel még ha csak pár napja is ismerik őt, miért pont Sashatól várnánk el, hogy várjon egy kicsit, mikor már egyszer réges régen szerelmes volt a férfiba. Cole figurája szerethető volt. Tapintattal kezelte a helyzetet, és mindig és mindenkor Sasha mellett állt. Tetszett, ahogy mellette végre kinyílt a nő, így rájött arra, hogy elpocsékolt tíz évet az életéből, és most már nem volt erre hajlandó. Azonban egy idő után ez a folyton ismétlődő kicsim néha kiverte nálam a biztosítékot.

"Kétfajta halál van. Az igazi halál, amikor akárcsak ennek a szerencsétlen nőnek az esetében, a test és a lélek is megszűnik létezni. A másik halál az, amikor a lelket kitépik a testből, amely így üres porhüvelyként él tovább."

VIGYÁZAT SPOILER!!

A gyilkos kiléte mondjuk számomra nagy meglepetés volt. Ugye végig szinte azt mondogatják, hogy az ilyen esetek hátterében mindig olyan áll, akiről nem is gondolnánk, és olyan, aki személyesen ismerte az áldozatot, vagyis közvetlen kapcsolatban van vele, ezért is gyanúsítják mindig a férjet. Én azonban nem Jasonre gyanakodtam, sokkal inkább a konyhásra, Jamesre. :D Nálam végig ő volt a befutó, vagy pedig a polgármester. Jasonre tényleg nem számítottam.

Összességében nem volt rossz könyv, sőt élvezhető volt, gyorsan lehetett vele haladni, viszont elmaradt az a félelmetes borzongás, amit egy thrillernek illene kiváltania az emberből. A karakterek is olyan semmilyenek voltak, nem kerültek közel a szívemhez. Elég nehéz csillagoznom is a könyvet. Nem tudom mennyit adjak rá, valahol a 3,5 és a 4 között vacillálok, mert azért élveztem az olvasást, viszont a könyv lényege nekem valahol elveszett.

U.i. Itt pedig szeretnék kitérni arra, hogy amilyen gyönyörű borítót terveztek ehhez a könyvhöz, annyira nem figyeltek a szövegre. Valami borzasztó volt olvasni. Néha se eleje, se vége nem volt a mondatoknak, több helyen összecsúsztak a szavak a tördelés miatt, elmaradtak ragok, összekeveredtek a betűk a szavakban, szóval én még ilyen igénytelen szövegkezeléssel nem találkoztam a Könyvmolyképző kiadónál. Nagyon zavaró volt, mert még jobban kizökkentett a szövegből. Nem tudom hány emberen megy keresztül mielőtt a nyomdába kerül, de azért ezeket a szarvashibákat illett volna kiszúrni. :/ Kár érte…