Fülszöveg:
Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt, egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje - bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is - az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorító történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. Add át magad a reménynek!
Véleményem (spoilereket tartalmaz!)
Az angol verzió után most magyarul is kezembe vettem Colleen Hoover legtöbbet emlegetett könyvét. Nem véletlenül. Ez a könyv maga a valóság. Mindenféle sallang nélkül. A kegyetlen valóság, ami egyenesen az arcodba üvölt a könyvek lapjairól, és miután elolvastad az utolsó mondatot azt hiszed, hogy most hátra dőlhetsz. És aztán következik a szerző utószava, ami mindent megmagyaráz, miért is lett ilyen ez a regény, amilyen. Lily és Ryle kapcsolata filmekbe illő találkozása után szépen lassan bekopogtat a valóság. Szerettem mindkettejüket. Ryle-t, aki képes volt kilépni az önmaga állított falak közül és a szerelemért mindent megtenni, és Lily, aki mindennél jobban félt egy olyan kapcsolattól, amilyen a szüleié volt, mégis belefutott egybe. A szívem szakadt meg értük, mert Colleen olyan szerethetőnek rajzolta meg Ryle alakját, hogy Lilyvel együtt én sem tudtam maradéktalanul gyűlölni, mert a szíve mélyén jó ember volt, akivel igenis rossz dolgok történtek. Nagyon, nagyon rossz dolgok. Kisfiúként szörnyű trauma érte, amit sok-sok évvel később sem volt képes kiheverni, ami tényleg tönkretette az életét. Hogy ezt fel lehet-e hozni a védelmére az nehéz kérdés lenne. Igen is, meg nem is.
Mi emberek hajlamosak vagyunk elítélni a másikat, és úgy gondoljuk, hogy mi okosabban döntenénk a helyükben. Ne felejtsük el, a kívülállónak mindig könnyebb ítéletet mondani, mert nem ismeri a helyzetet. Emberi gyarlóság, hogy azt hisszük okosabbak vagyunk a másiknál. Ez a könyv erre világít rá a legjobban. Lily is sokáig azt hitte, hogy édesanyja gyengeségből nem volt képes elhagyni az apját miután az már többször is bántalmazta, míg ő maga is bele nem került ebbe az ördögi körbe. Süt a fájdalom és a vívódás a könyvek lapjairól. Sajnáljuk Lilyt, sajnáljuk Ryle-t és sajnáljuk a kisbabát is.
Amikor először olvastam a könyvet nem tudtam megszeretni Atlas karakterét. Valahogy annyira bíztam benne, hogy Ryle a végére észhez tér, Lily pedig visszafogadja őt, és minden happy. De nem így lett. Atlas szépen lassan beférkőzött a bőröm alá, és mivel már tudtam, hogy mi lesz a vége a történetnek, jobban odafigyeltem a karakterére. Az első olvasásom után a vége miatt 4,5 csillagot adtam, de most már 5-öt adnék, és még kevésnek is érzem, mert most már az egyik kedvenc CoHo könyvem lett, Atlas pedig az egyik legodaadóbb férfi karakter, akit Colleen alkotott.
„Just keep swimming.”
Értékelés: 5/5⭐
Kedvenc idézeteim:
"Mindenki követ el hibákat. Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg, hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk."
"Rossz emberek nem léteznek. Mind csak emberek vagyunk, akik néha csinálunk rossz dolgokat."
"Úgy érzem, mindenki megjátssza önmagát, közben pedig a lelkünk mélyén mind egyformán elcseszettek vagyunk. Csak egyesek ezt ügyesebben titkolják, mint mások."
"Attól, hogy valaki bánt bennünket, még nem szűnünk meg csak úgy szeretni. Nem az illető cselekedetei fájnak a legjobban, hanem a szeretet. Ha a tettek mögött nem lenne ott a szeretet, akkor kicsit könnyebb lenne elviselni a fájdalmat."
