"A zene az egyetlen olyan eszköz, amely mindenki nyelvén szól, és többet mond bármely szónál."
Mit szólnál egy olyan világhoz, ahol lemurok szemei világítják be a szobákat, és a vonatok az emberekből elszívott energiával közlekednek? Izgalmasan hangzik, ugye? Pedig a furcsaságok még korántsem értek véget. Sáfrán Judit első regénye egy párhuzamos világba kalauzol el minket, ahol furcsábbnál furcsább dolgok történnek most, hogy a leendő királynő visszatért.
"Akárki mondta, hogy az igazság szabaddá tesz, az egy kibaszott hazug. Az igazság bebörtönöz, és a szabadulás lehetősége nélkül a fejedbe zár."
Nagyon érdekes volt számomra ez a könyv. Talán első olyan váltott szemszögben íródott könyvem, amiben inkább a férfi szemszög dominál. Bevallom, ez kicsit meglepett. Mindig óvatosan közelítek az olyan történetekhez, amelyben női író ír a férfiak gondolatairól, mert talán egy kicsit túl szentimentálisak lesznek a pasik. Nagyon határon táncolt az írónő ebből a szempontból, mert Lucas személyében egy nagyon érzelmes, törődő, őszinte és hűséges embert ismerhettünk meg. Talán már túlontúl érzelmes is volt néha. Érdekes volt az írói stílus is, egy kicsit Colleen Hoover Ugly Love-ja jutott eszembe róla, méghozzá a Miles szemszögéből írt részletek, de kevésbé idegesítő stílusban. :D
