Fülszöveg:
Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak
be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek
hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj,
és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való
joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül
a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott
fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik
a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet
kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok
oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe.
Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak
segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az
őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az
elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik
regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben
szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig
velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.
Véleményem:
Azt
kell mondjam, hogy Anita világszínvonalon is megállná a helyét. A Horgonyhely
című könyve után most egy másik sötét világot tár elénk, a sapiensek és a
fajzatok világát. Ha egy vidám és romantikával megfűszerezett fantasyra vágysz,
akkor nem ez a te könyved, viszont, ha szereted azt a fajta fantasyt, ami kíméletlen,
ami görbe tükröt tart a világ elé, akkor ez a könyv a tökéletes választás.
A
könyv elolvasása után garantáltan nem fogsz ugyanúgy nézni az állatokra, mint
eddig. Vagy így, vagy úgy, de kimozdítja a gondolkodásodat a komfortzónából. Ami
még hátborzongatóbbá teszi ezt az egész történetet, az az, hogy Budapesten és Magyarországon játszódik, tehát olyan helyeken, ahol mi élünk, amelyeket ismerünk. Nem tudom,
ti hogy vagytok vele, de engem sokkal mélyebben érintenek az olyan fantasyk és
scifi regények, amelyek kis hazánkban játszódnak. Olyan szürreálissá teszi az
élményt, hogy ami a hétköznapjaink része, most fantasztikus elemekkel megspékelt
történetekkel néz vissza ránk a könyvek lapjairól.
Fantasztikus
volt ez a könyv a maga brutális és őszinte módján is. Anita olyan kemény
témákat feszeget a regényben, mint a faji megkülönböztetés, az elfogadás, a
vallás és a vallási fanatizmus. Mi az, ami még embernek/emberinek számít, és mi
tesz egy állatot állattá. Vagy fel is tehetnénk a kérdést, hogy meddig ember az
ember? Mi az a határ, amit ha átlép, már „állatként” emlegetjük? Nem sértés-e
az állatokra nézve? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mind-mind megjelennek a történetben.
Három
főszereplő köré épül a könyv, ahogy azt a fülszövegben is olvashattátok. August
egy érdekes karakter. Dániából érkezett ide az NFSZ küldöttjeként, akinek
célja, hogy minél tágabb körben fogadják el az emberek a fajzatokat, és
legyenek egyenjogúak az emberekkel. Általa belecsöppenünk a politikába, a
kampányokba, és megtudhatjuk, hogy ebben a világban nem mindegy, hogy mit és
mikor mondunk. Mindennek megvan a helye és ideje, valamint a megfelelő szavak
hozzá. Persze August is titkokat őrizget, amit most én nem fedek fel előttetek.
:) Pedig erről lenne mit beszélni. (Majd talán egyszer írok egy spoileres
értékelést is.)
Pilar
a borzfajzat képviseli azokat az embereket, akiket a média irányít, akik azt
hiszik a valóságnak, amit a tévében látnak és hallanak. Pilar is az átalakulása
után egy hat láb hosszú négy láb széles szobában tengette mindennapjait és a
Mézédes szenvedélyt nézte. Kívülről fújta a reklámszlogeneket, azt hitte, hogy
minden úgy van, ahogy azt a tévében látta. Mikor kikerül onnan számtalan
megpróbáltatáson megy keresztül. Mennyi ilyen emberrel találkozunk mi is
életünk során, akik annyira készpénznek veszik a televízió által sugárzott tartalmat,
hogy azt hiszik a való élet is olyan.
Kirill
az őzfajzat, aki blogján keresztül mutatja be különböző szörnyű történeteket,
amelyek a teremtés után történtek. Már a könyv első fejezete egy ilyen
történettel nyit, és elszórva még találunk pár ilyen történetet a könyvben.
Mind nagyon brutális. Anita nem fogalmaz finoman. Nem húzza el a mézesmadzagot
az orrunk előtt, hanem belecsap a közepébe. Kőkeményen, tabuk nélkül írja le a
véres eseményeket is. Már már magunk előtt látjuk mi is a brutális
gyilkosságokat és csonkításokat.
Egyik
karakter sem lopta be magát a szívembe, de mindegyiknek volt valami a
személyiségében, ami szerethető volt. Nem lehet rájuk húzni, hogy negatív, vagy
pozitív karakterek. Nem minden fekete vagy fehér, és ezt a történet jól
ellensúlyozza. A fajzatok között is vannak olyan elvakult dogmákat követő egyének,
akik csak azt tartják jónak, amit ők gondolnak. És ennek a véghezviteléhez bármi
áron ragaszkodnak. Az emberek azt szeretnék, ha ők irányítanának, hiszen ők vannak
többen, ők voltak itt először, a fajzatok pedig át akarják venni az uralmat.
Mennyi hasonló történetet hallottunk már életünk során. Míg nem fogják fel,
hogy nem lehet ráerőltetni magunkat másokra, míg nem értik meg, hogy egyik faj
sem lesz felsőbbrendűbb a másiknál, addig nem tudnak békében élni egymás
mellett.
Összességében
úgy gondolom, hogy mindenkinek Moskát Anitát kellene olvasnia. :) Ez a könyv is
egy mestermű. A tökéletesen kidolgozott világ, a legapróbb részletekig menő
leírások az átalakult fajzatokról, mind mind azt bizonyítják, hogy Anitának irigylésre
méltó képzelőereje van, és ezt szavakba is tudja önteni, ezáltal egy igényes
fantasyt kap az olvasó a kezébe.
Kedvenc
idézeteim:
„Tízezrek
változhattak át aznap. Tízezer állattestben bolondult meg egyetlen sejt, hogy
dominósorként döntse magával a többit, tízezer báb hasadt fel a születések
pillanatában. De arról nincs hír, hány puska dörren el ugyanakkor a hátsó kertben.
Hány bábot tépnek fel, hogy ne menjen végbe az átalakulás. Hány gazda rángatja
ki a megzavarodott sertést az ólból, hogy addig metssze el a torkát, amíg legálisan
levághatja, nem pedig gyilkossá válik.”
„Még
a csupasz sapiensek közt is akadnak bőven állatok, látvány ide vagy oda.”
„…
a fajista megjegyzés, akkor is fajista, ha humorba csomagolják.”
„Pedig
a világ olyan egyszerű: vagy ő esz meg másokat, vagy őt fogják megenni.”
„Személyi
szám, adószám, vagy egészségbiztosítási adatok nélkül csak testek voltak. Nem
látszott a Facebook-profiljuk, az ismerőseik száma, a családi állapotuk, a hírfolyamban
megosztott macskás videók vagy a szülinapi köszöntések. Sehol az érettségi
bizonyítványuk, az anyjuk neve. Nincs születési idejük, nincs telefonszámuk, se
priuszuk, foglalkozásuk vagy lakóhelyük. Csak bőr és haj és fanszőr. Ha ruhát
viselnek, az talán segített volna. Magassarkúban vagy öltönybe bújva a civilizáció
látszatát kelthették volna, de csupaszon, ahogy egy fajzat bújik ki a
karamellából, és ahogy az ember születik magzatmázasan, nem különböztek.”






