Moskát Anita - Irha és bőr (Értékelés)

Fülszöveg:

Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.

August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.

Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

 

Véleményem:

Azt kell mondjam, hogy Anita világszínvonalon is megállná a helyét. A Horgonyhely című könyve után most egy másik sötét világot tár elénk, a sapiensek és a fajzatok világát. Ha egy vidám és romantikával megfűszerezett fantasyra vágysz, akkor nem ez a te könyved, viszont, ha szereted azt a fajta fantasyt, ami kíméletlen, ami görbe tükröt tart a világ elé, akkor ez a könyv a tökéletes választás.

A könyv elolvasása után garantáltan nem fogsz ugyanúgy nézni az állatokra, mint eddig. Vagy így, vagy úgy, de kimozdítja a gondolkodásodat a komfortzónából. Ami még hátborzongatóbbá teszi ezt az egész történetet, az az, hogy Budapesten és Magyarországon játszódik, tehát olyan helyeken, ahol mi élünk, amelyeket ismerünk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem sokkal mélyebben érintenek az olyan fantasyk és scifi regények, amelyek kis hazánkban játszódnak. Olyan szürreálissá teszi az élményt, hogy ami a hétköznapjaink része, most fantasztikus elemekkel megspékelt történetekkel néz vissza ránk a könyvek lapjairól.

Fantasztikus volt ez a könyv a maga brutális és őszinte módján is. Anita olyan kemény témákat feszeget a regényben, mint a faji megkülönböztetés, az elfogadás, a vallás és a vallási fanatizmus. Mi az, ami még embernek/emberinek számít, és mi tesz egy állatot állattá. Vagy fel is tehetnénk a kérdést, hogy meddig ember az ember? Mi az a határ, amit ha átlép, már „állatként” emlegetjük? Nem sértés-e az állatokra nézve? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mind-mind megjelennek a történetben.

Három főszereplő köré épül a könyv, ahogy azt a fülszövegben is olvashattátok. August egy érdekes karakter. Dániából érkezett ide az NFSZ küldöttjeként, akinek célja, hogy minél tágabb körben fogadják el az emberek a fajzatokat, és legyenek egyenjogúak az emberekkel. Általa belecsöppenünk a politikába, a kampányokba, és megtudhatjuk, hogy ebben a világban nem mindegy, hogy mit és mikor mondunk. Mindennek megvan a helye és ideje, valamint a megfelelő szavak hozzá. Persze August is titkokat őrizget, amit most én nem fedek fel előttetek. :) Pedig erről lenne mit beszélni. (Majd talán egyszer írok egy spoileres értékelést is.)

Pilar a borzfajzat képviseli azokat az embereket, akiket a média irányít, akik azt hiszik a valóságnak, amit a tévében látnak és hallanak. Pilar is az átalakulása után egy hat láb hosszú négy láb széles szobában tengette mindennapjait és a Mézédes szenvedélyt nézte. Kívülről fújta a reklámszlogeneket, azt hitte, hogy minden úgy van, ahogy azt a tévében látta. Mikor kikerül onnan számtalan megpróbáltatáson megy keresztül. Mennyi ilyen emberrel találkozunk mi is életünk során, akik annyira készpénznek veszik a televízió által sugárzott tartalmat, hogy azt hiszik a való élet is olyan.

Kirill az őzfajzat, aki blogján keresztül mutatja be különböző szörnyű történeteket, amelyek a teremtés után történtek. Már a könyv első fejezete egy ilyen történettel nyit, és elszórva még találunk pár ilyen történetet a könyvben. Mind nagyon brutális. Anita nem fogalmaz finoman. Nem húzza el a mézesmadzagot az orrunk előtt, hanem belecsap a közepébe. Kőkeményen, tabuk nélkül írja le a véres eseményeket is. Már már magunk előtt látjuk mi is a brutális gyilkosságokat és csonkításokat.

Egyik karakter sem lopta be magát a szívembe, de mindegyiknek volt valami a személyiségében, ami szerethető volt. Nem lehet rájuk húzni, hogy negatív, vagy pozitív karakterek. Nem minden fekete vagy fehér, és ezt a történet jól ellensúlyozza. A fajzatok között is vannak olyan elvakult dogmákat követő egyének, akik csak azt tartják jónak, amit ők gondolnak. És ennek a véghezviteléhez bármi áron ragaszkodnak. Az emberek azt szeretnék, ha ők irányítanának, hiszen ők vannak többen, ők voltak itt először, a fajzatok pedig át akarják venni az uralmat. Mennyi hasonló történetet hallottunk már életünk során. Míg nem fogják fel, hogy nem lehet ráerőltetni magunkat másokra, míg nem értik meg, hogy egyik faj sem lesz felsőbbrendűbb a másiknál, addig nem tudnak békében élni egymás mellett.

Összességében úgy gondolom, hogy mindenkinek Moskát Anitát kellene olvasnia. :) Ez a könyv is egy mestermű. A tökéletesen kidolgozott világ, a legapróbb részletekig menő leírások az átalakult fajzatokról, mind mind azt bizonyítják, hogy Anitának irigylésre méltó képzelőereje van, és ezt szavakba is tudja önteni, ezáltal egy igényes fantasyt kap az olvasó a kezébe.

 Értékelés: 5/5 ⭐

Kedvenc idézeteim:

„Tízezrek változhattak át aznap. Tízezer állattestben bolondult meg egyetlen sejt, hogy dominósorként döntse magával a többit, tízezer báb hasadt fel a születések pillanatában. De arról nincs hír, hány puska dörren el ugyanakkor a hátsó kertben. Hány bábot tépnek fel, hogy ne menjen végbe az átalakulás. Hány gazda rángatja ki a megzavarodott sertést az ólból, hogy addig metssze el a torkát, amíg legálisan levághatja, nem pedig gyilkossá válik.”

„Még a csupasz sapiensek közt is akadnak bőven állatok, látvány ide vagy oda.”

„… a fajista megjegyzés, akkor is fajista, ha humorba csomagolják.”

„Pedig a világ olyan egyszerű: vagy ő esz meg másokat, vagy őt fogják megenni.”

„Személyi szám, adószám, vagy egészségbiztosítási adatok nélkül csak testek voltak. Nem látszott a Facebook-profiljuk, az ismerőseik száma, a családi állapotuk, a hírfolyamban megosztott macskás videók vagy a szülinapi köszöntések. Sehol az érettségi bizonyítványuk, az anyjuk neve. Nincs születési idejük, nincs telefonszámuk, se priuszuk, foglalkozásuk vagy lakóhelyük. Csak bőr és haj és fanszőr. Ha ruhát viselnek, az talán segített volna. Magassarkúban vagy öltönybe bújva a civilizáció látszatát kelthették volna, de csupaszon, ahogy egy fajzat bújik ki a karamellából, és ahogy az ember születik magzatmázasan, nem különböztek.”

Sarah J. Maas - Throne of Glass (Értékelés)

 

Fülszöveg

Az ​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

 

Vélemény:

Nagyon sok helyen találkoztam már ezzel a könyvvel, volt, aki szerette, volt, aki utálta, ezért kíváncsian vetettem bele magam az ismeretlenbe. Sarah J. Maas másik sorozatát, a Tüskék és rózsák udvarát imádtam, ezért úgy döntöttem az írónő legelső sorozatát is kézbe veszem. Nem csalódtam benne, engem magával rántott a történet. Én is Riftholdba utaztam, és Celaenaval együtt tekintettem az ismeretlen elé.

Nem állítom, hogy az elején tudtam, hogy mit olvasok. Hirtelen belecsöppenünk egy világba, mely látszólag olyan, mint a miénk, csak épp mintha a középkorba csöppentünk volna. Majd ahogy a cselekmény szépen lassan halad előre megismerjük Celaena világát, a világot, amely tönkrezúzta a lelkét, és orgyilkost csinált belőle. A szemünk előtt bontakozik ki a világ, amely valamilyen oknál fogva eltitkolja a mágiát, azonban az szépen lassan újra begyűrűzik a történetbe.

Riftholdban különös események történnek a bajnokoknak rendezett viadal során, sorra meghalnak a bajnokok. A rejtélyes halálesetek nagy fejtörést okoznak mindenkinek, és a rettegés beköltözik a kastélyba. Nagyon izgalmas volt számomra, ahogy Celaenaval együtt derítettük fel, hogy mi is történik valójában. A történet innentől kezdve végig izgalmas volt, egy pillanatra nem lankadt a cselekmény, sőt az utolsó párbaj annyira életszerű és izgalmakkal teli, hogy csak úgy szorítottam az e-könyv olvasómat. :D

„… a lovely girl gazing at the starts, and the stars who gazed back.”

Számomra nagyon szerethető volt Celaena karaktere, ügyes volt, okos, ravasz. Imádtam a szópárbajaikat Doriannal és Chaollal is. Szeretem az ilyen talpraesett hőhősnőket, akik nem nyafogják végig a könyvet. A két fiú is hihetetlenül szimpatikus volt számomra, valamiért Chaol állt közelebb a szívemhez. Nehemia karaktere is különösen tetszett, a hercegnő, aki mindent a népéért tesz.

Eleinte kicsit zavaró volt számomra a történet narrációja, hiszen ide-oda ugráltunk a szereplők fejében, és néha vissza kellett olvasnom, hogy most akkor ezt ki is gondolja pontosan? Egy idő után azonban hozzá lehetett szokni, sőt így visszatekintve nem is volt olyan rossz, mivel nem csak Celaena szemszögéből olvashattuk a történetet, hanem betekintést nyerhettünk a többi szereplő gondolataiba is.

Összességében nem csalódtam ebben a részben, sőt, túl is teljesítette az elvárásaimat. Mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot, mert kíváncsian várom, hogy alakul majd Celaena sorsa.

Értékelés:  5/5⭐

Kedvenc idézeteim:

„Libraries were full of ideas – perhaps the most dangerous and powerful of all weapons.”

„Love does not guarantee a successful marriage.”

„Nothing is coincidence. Everything has a purpose. You were ment to come to this castle, just as you were ment to be an assassin, to learn the skills necessary for survival.”

„There was good in people – deep down, there was always a shred of good. There had to be.”

„We all bear scars, Dorian. Mine just happen to be more visible than most.”

„Names are not important. It’s what lies inside you that matters.”

J.L. Armentrout - Míg a halál... (Értékelés)

 

"Mindig csak annyit látni az emberből, amennyit ők meg akarnak mutatni."

Először is kezdjük ott, hogy tényleg nem pszicho-thriller a könyv. Ez a kategorizálás valahogy elcsúszott egy kicsit, hiszen csak azért, mert egy sorozatgyilkos szerepel a történetben még nem lesz valami thriller, legalábbis szerintem. Az én pillangó lelkem nem szereti a félelmet, a rettegést, ezért nem is nézek és olvasok sohasem horrort, vagy hasonlókat. Könnyű megijeszteni, ezért félve kezdek bele az ilyen thrilleres könyvekbe. Hát azt kell mondanom, hogy még csak meg sem ijedtem a könyv olvasásakor egyetlen egyszer sem. Még csak nyomasztó sem volt a történet, Sasha is néha olyan félvállról vette a történéseket, hogy lehet, hogy miatta nem éreztem a borzongást, amit kellett volna. :/

Romantikus könyvnek viszont egész jól el lehetett volna adni, mert az a része viszonylag rendben volt, kivéve, hogy én sem tudtam hová tenni ezt az azonnali összeborulást. Végülis ha jobban belegondolunk, mások is simán ágybabújnak a partnerrel még ha csak pár napja is ismerik őt, miért pont Sashatól várnánk el, hogy várjon egy kicsit, mikor már egyszer réges régen szerelmes volt a férfiba. Cole figurája szerethető volt. Tapintattal kezelte a helyzetet, és mindig és mindenkor Sasha mellett állt. Tetszett, ahogy mellette végre kinyílt a nő, így rájött arra, hogy elpocsékolt tíz évet az életéből, és most már nem volt erre hajlandó. Azonban egy idő után ez a folyton ismétlődő kicsim néha kiverte nálam a biztosítékot.

"Kétfajta halál van. Az igazi halál, amikor akárcsak ennek a szerencsétlen nőnek az esetében, a test és a lélek is megszűnik létezni. A másik halál az, amikor a lelket kitépik a testből, amely így üres porhüvelyként él tovább."

VIGYÁZAT SPOILER!!

A gyilkos kiléte mondjuk számomra nagy meglepetés volt. Ugye végig szinte azt mondogatják, hogy az ilyen esetek hátterében mindig olyan áll, akiről nem is gondolnánk, és olyan, aki személyesen ismerte az áldozatot, vagyis közvetlen kapcsolatban van vele, ezért is gyanúsítják mindig a férjet. Én azonban nem Jasonre gyanakodtam, sokkal inkább a konyhásra, Jamesre. :D Nálam végig ő volt a befutó, vagy pedig a polgármester. Jasonre tényleg nem számítottam.

Összességében nem volt rossz könyv, sőt élvezhető volt, gyorsan lehetett vele haladni, viszont elmaradt az a félelmetes borzongás, amit egy thrillernek illene kiváltania az emberből. A karakterek is olyan semmilyenek voltak, nem kerültek közel a szívemhez. Elég nehéz csillagoznom is a könyvet. Nem tudom mennyit adjak rá, valahol a 3,5 és a 4 között vacillálok, mert azért élveztem az olvasást, viszont a könyv lényege nekem valahol elveszett.

U.i. Itt pedig szeretnék kitérni arra, hogy amilyen gyönyörű borítót terveztek ehhez a könyvhöz, annyira nem figyeltek a szövegre. Valami borzasztó volt olvasni. Néha se eleje, se vége nem volt a mondatoknak, több helyen összecsúsztak a szavak a tördelés miatt, elmaradtak ragok, összekeveredtek a betűk a szavakban, szóval én még ilyen igénytelen szövegkezeléssel nem találkoztam a Könyvmolyképző kiadónál. Nagyon zavaró volt, mert még jobban kizökkentett a szövegből. Nem tudom hány emberen megy keresztül mielőtt a nyomdába kerül, de azért ezeket a szarvashibákat illett volna kiszúrni. :/ Kár érte…

Colleen Hoover - Verity (Értékelés)

Fülszöveg: 

Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.