Moskát Anita - Irha és bőr (Értékelés)

Fülszöveg:

Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.

August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.

Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

 

Véleményem:

Azt kell mondjam, hogy Anita világszínvonalon is megállná a helyét. A Horgonyhely című könyve után most egy másik sötét világot tár elénk, a sapiensek és a fajzatok világát. Ha egy vidám és romantikával megfűszerezett fantasyra vágysz, akkor nem ez a te könyved, viszont, ha szereted azt a fajta fantasyt, ami kíméletlen, ami görbe tükröt tart a világ elé, akkor ez a könyv a tökéletes választás.

A könyv elolvasása után garantáltan nem fogsz ugyanúgy nézni az állatokra, mint eddig. Vagy így, vagy úgy, de kimozdítja a gondolkodásodat a komfortzónából. Ami még hátborzongatóbbá teszi ezt az egész történetet, az az, hogy Budapesten és Magyarországon játszódik, tehát olyan helyeken, ahol mi élünk, amelyeket ismerünk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem sokkal mélyebben érintenek az olyan fantasyk és scifi regények, amelyek kis hazánkban játszódnak. Olyan szürreálissá teszi az élményt, hogy ami a hétköznapjaink része, most fantasztikus elemekkel megspékelt történetekkel néz vissza ránk a könyvek lapjairól.

Fantasztikus volt ez a könyv a maga brutális és őszinte módján is. Anita olyan kemény témákat feszeget a regényben, mint a faji megkülönböztetés, az elfogadás, a vallás és a vallási fanatizmus. Mi az, ami még embernek/emberinek számít, és mi tesz egy állatot állattá. Vagy fel is tehetnénk a kérdést, hogy meddig ember az ember? Mi az a határ, amit ha átlép, már „állatként” emlegetjük? Nem sértés-e az állatokra nézve? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mind-mind megjelennek a történetben.

Három főszereplő köré épül a könyv, ahogy azt a fülszövegben is olvashattátok. August egy érdekes karakter. Dániából érkezett ide az NFSZ küldöttjeként, akinek célja, hogy minél tágabb körben fogadják el az emberek a fajzatokat, és legyenek egyenjogúak az emberekkel. Általa belecsöppenünk a politikába, a kampányokba, és megtudhatjuk, hogy ebben a világban nem mindegy, hogy mit és mikor mondunk. Mindennek megvan a helye és ideje, valamint a megfelelő szavak hozzá. Persze August is titkokat őrizget, amit most én nem fedek fel előttetek. :) Pedig erről lenne mit beszélni. (Majd talán egyszer írok egy spoileres értékelést is.)

Pilar a borzfajzat képviseli azokat az embereket, akiket a média irányít, akik azt hiszik a valóságnak, amit a tévében látnak és hallanak. Pilar is az átalakulása után egy hat láb hosszú négy láb széles szobában tengette mindennapjait és a Mézédes szenvedélyt nézte. Kívülről fújta a reklámszlogeneket, azt hitte, hogy minden úgy van, ahogy azt a tévében látta. Mikor kikerül onnan számtalan megpróbáltatáson megy keresztül. Mennyi ilyen emberrel találkozunk mi is életünk során, akik annyira készpénznek veszik a televízió által sugárzott tartalmat, hogy azt hiszik a való élet is olyan.

Kirill az őzfajzat, aki blogján keresztül mutatja be különböző szörnyű történeteket, amelyek a teremtés után történtek. Már a könyv első fejezete egy ilyen történettel nyit, és elszórva még találunk pár ilyen történetet a könyvben. Mind nagyon brutális. Anita nem fogalmaz finoman. Nem húzza el a mézesmadzagot az orrunk előtt, hanem belecsap a közepébe. Kőkeményen, tabuk nélkül írja le a véres eseményeket is. Már már magunk előtt látjuk mi is a brutális gyilkosságokat és csonkításokat.

Egyik karakter sem lopta be magát a szívembe, de mindegyiknek volt valami a személyiségében, ami szerethető volt. Nem lehet rájuk húzni, hogy negatív, vagy pozitív karakterek. Nem minden fekete vagy fehér, és ezt a történet jól ellensúlyozza. A fajzatok között is vannak olyan elvakult dogmákat követő egyének, akik csak azt tartják jónak, amit ők gondolnak. És ennek a véghezviteléhez bármi áron ragaszkodnak. Az emberek azt szeretnék, ha ők irányítanának, hiszen ők vannak többen, ők voltak itt először, a fajzatok pedig át akarják venni az uralmat. Mennyi hasonló történetet hallottunk már életünk során. Míg nem fogják fel, hogy nem lehet ráerőltetni magunkat másokra, míg nem értik meg, hogy egyik faj sem lesz felsőbbrendűbb a másiknál, addig nem tudnak békében élni egymás mellett.

Összességében úgy gondolom, hogy mindenkinek Moskát Anitát kellene olvasnia. :) Ez a könyv is egy mestermű. A tökéletesen kidolgozott világ, a legapróbb részletekig menő leírások az átalakult fajzatokról, mind mind azt bizonyítják, hogy Anitának irigylésre méltó képzelőereje van, és ezt szavakba is tudja önteni, ezáltal egy igényes fantasyt kap az olvasó a kezébe.

 Értékelés: 5/5 ⭐

Kedvenc idézeteim:

„Tízezrek változhattak át aznap. Tízezer állattestben bolondult meg egyetlen sejt, hogy dominósorként döntse magával a többit, tízezer báb hasadt fel a születések pillanatában. De arról nincs hír, hány puska dörren el ugyanakkor a hátsó kertben. Hány bábot tépnek fel, hogy ne menjen végbe az átalakulás. Hány gazda rángatja ki a megzavarodott sertést az ólból, hogy addig metssze el a torkát, amíg legálisan levághatja, nem pedig gyilkossá válik.”

„Még a csupasz sapiensek közt is akadnak bőven állatok, látvány ide vagy oda.”

„… a fajista megjegyzés, akkor is fajista, ha humorba csomagolják.”

„Pedig a világ olyan egyszerű: vagy ő esz meg másokat, vagy őt fogják megenni.”

„Személyi szám, adószám, vagy egészségbiztosítási adatok nélkül csak testek voltak. Nem látszott a Facebook-profiljuk, az ismerőseik száma, a családi állapotuk, a hírfolyamban megosztott macskás videók vagy a szülinapi köszöntések. Sehol az érettségi bizonyítványuk, az anyjuk neve. Nincs születési idejük, nincs telefonszámuk, se priuszuk, foglalkozásuk vagy lakóhelyük. Csak bőr és haj és fanszőr. Ha ruhát viselnek, az talán segített volna. Magassarkúban vagy öltönybe bújva a civilizáció látszatát kelthették volna, de csupaszon, ahogy egy fajzat bújik ki a karamellából, és ahogy az ember születik magzatmázasan, nem különböztek.”