Mariana Zapata: Dear Aaron - Kedves Aaron! (Értékelés)

Fülszöveg:

Csak egy dologgal nem számolt…

Ruby Santos pontosan tudta, mire vállalkozik, mikor jelentkezett, hogy egy tengerentúlon állomásozó katonával levelezzen. Az utasítások egyszerűek: egy levél vagy e-mail hetente, ameddig a bevetése tart. Egyéb csomagok küldése nem szükséges.

Ruby már túl volt mindezen. Azt hitte, tudja, mire számíthat. Csak azzal nem számolt, hogy beleszeret a srácba.

Üdítően őszinte romantikus történet, egyedi stílusban.
Vidd el magaddal!

 

Véleményem:

Ha egy szóval szeretném jellemezni ezt a történetet, akkor azt mondanám, hogy imádnivaló. Vagy azt, hogy aranyos, szívmelengető, cuki. :D Igen, ez így mind ráhúzható erre a csodálatos történetre. Mariana Zapatát már megismerhette a magyar olvasóközösség, a The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak című könyvével berobbant a köztudatba. E könyv népszerűségén felbuzdulva döntött úgy a kiadó, hogy újabb Zapata-kötettel örvendeztet meg minket, mégpedig a Dear Aaron – Kedves Aaron!-nal. És milyen jó döntés volt ez a részükről.

 

A történet hasonlóan slow-burn romance, mint a Szívvel a falnak, vagy mint Zapata többi regénye is. Nem titok, hogy nálam Zapata ennek a műfajnak a koronázatlan királynője. Piszkosul jól csinálja. Úgy tud megírni egy több mint 500 oldalas könyvet, hogy az olvasó nem akarja letenni, mert annyira imádja. Nem mondom, hogy majd meghaltam az izgalomtól, mert nem, nincsenek benne körömrágós jelenetek és vad fordulatok, mégis annyira szép történet, hogy az olvasó nem akar kiszakadni belőle, egy szuszra el szeretné olvasni.

 

A történet felépítése sem mindennapi. A regény körülbelül fele levelezésből, e-mailezésből és chatelésből áll, ám nekem nem volt nehéz megszoknom ezt a stílust, nagyon jól követhető volt, bár tény, hogy nem láttunk bele jó sokáig a szereplők gondolataiba, utána is csak Rubyéba, ennek ellenére simán el tudtam dönteni, hogy mind a két karaktert imádom. :)

 

Ruby karaktere számomra sokkal szimpatikusabb volt, mint Vanessa, mert egy kicsit talán magamra ismertem a lányban. A lány, aki egy kicsit bohókás, vicces, de az önértékelése körülbelül a béka feneke alatt van, mindnyájunknak ismerős lehet. És igen, szerethető karakter volt az övé, minden butaságával és kétségeivel együtt. Aztán ott van Aaron a bátor katona, akiről meg nem mondtam volna, hogy valójában katona, hiszen annak ellenére, hogy 20-30 barátnővel dicsekedhet el, kicsit olyan visszahúzódónak és pirulósnak volt bemutatva Rubyn keresztül. Lehet, hogy 30 éves korára kinövi az ember a macsóságot. :D Annyira jól működött köztük a kémia, meg ez az adok-kapok, annyit nevettem a párbeszédeiken, hogy egy élmény volt számomra ez a könyv.

 

Az Epilógust egy kicsit másmilyennek képzeltem el, de egyfajta keretet ad a történetnek és végülis megkapjuk belőle, amire várunk, csak olvastam volna ott is még konkrét dolgokat a jövőjükről.

 

Összességében azoknak ajánlanám, akik csak egy kis kikapcsolódásra vágynak, egy kis aranyos romantikára, humoros részekre. Nem kell sokat várni tőle, mert igazából nem akar mélyenszántó gondolatokat közölni, bár kétségtelen, hogy tartogat számunkra egy-két tanulságot. Egy nem mindennapi megismerkedés története szerethető szereplőkkel.

 

Kedvenc idézeteim:
"A legsúlyosabb sérülések, amik egy embert érhetik, sokszor szemmel nem láthatóak."

„Minden kapcsolat rossz kapcsolat lesz egy idő után, hacsak nem találsz valakit, akivel életed végéig házasok maradtok.”

„Dolgok, amiket az utolsó kapcsolatomból tanultam (meg az összes többiből is):

1.     Ne bízz senkiben!

2.     Tartsd az vécéülőkét lehajtva, ha egy nő is használja a fürdőszobát!

3.     Mindenki hazudik!”

„Ha csak egy valamit megtanultam az utóbbi pár évben, akkor az az volt, hogy pusztán azért, mert neked fontos valaki, és mert ő is úgy tesz, mintha fontos lennél neki, ez végső soron nem jelent az égvilágon semmit.”

„Visszanézve mindig furcsa azokra a pillanatokra gondolni, amikről az elhangzásukkor még nem tudtad, hogy fontosak. A mondatokat, az érintéseket, a cselekedeteket, amik olyan ártatlannak tűntek abban a pillanatban, készpénznek veszed. A szavak, amik az életed folyamán a vizet borrá változtatják. De sosem fogom elfelejteni, hogyan éreztem magam a szavaitól. Hogy hogyan éreztem magam tőle.”

 

„A világ mindenhol tele van rémísztő dolgokkal, sokkal többel, mint amennyi a vízben van, de az egész arról szól, hogy hogyan nézel szembe olyasmikkel, amikkel kapcsolatban kételyeid vannak, érted?”

 

„Elvesztem az első alkalommal, hogy szívni kezdted a vérem valami miatt.”

 

„Ez a pillanat volt, amire egész életemben vártam. Mintha minden más, ha lett volna bármi más, csak egy fakó, szánalmas utánzat lett volna. Csak egy csepp a tengerben, amire soha nem emlékeztem volna.”