Nincsnek
szavak arra, hogy mennyire imádtam ezt a sorozatot. Ez a rész egy tökéletes befejezés
volt. Nagyon hosszú, de ez így volt jó, mert mindenkire jutott elég idő,
mindenkit még jobban megismerhettünk, megérthettünk. Hatalmas nagy űrt fog hagyni
a szívemben most, hogy már nem olvashatok több könyvet erről a világról.
Fantasztikusat alkotott Sarah J. Maas. Azt hittem, hogy a Tüskék és rózsák
udvara sorozatot nem tudja majd űberelni. De igen, tudja. :) Két problémám volt
csak, az egyik, hogy nem volt két teljes napom, amikor tök egyedül,
zavartalanul olvashattam volna, a másik pedig, hogy nincs több rész belőle.
Pedig milyen jó is lenne még olvasni róluk!
Nem is tudom, hol kezdjek neki ennek
a résznek az értékeléséhez. Baromi jól voltak felépítve az egyes fejezetek. Kb.
a hajamat téphettem az összes után, mert mindig olyan pillanatban volt vége, hogy
tovább kellett olvasnom. Persze nem mindig annál a résznél folytatódott, ahol
olvasni akartam, kicsit dühös is voltam mindig. :D Mikor Aelinékről olvastam,
és végre történt valami izgalmas, akkor hopp Manonékhoz ugrottunk egy fejezet
erejéig, majd ott is történt valami váratlan, és akkor a következőben vissza
Aelinékhez. :D Konkrétan megőrültem. Nem volt üresjárat a könyvben, annyira
pörgött végig a cselekmény, hogy nem tudtam mikor tegyem félre a könyvet éjjel,
mert a csaták közben csak nem tehetem le. IMÁDTAM, hogy ilyen volt, és mégis
utáltam is, hogy egy ültő helyemben nem tudtam kivégezni. Konkrétan nem tudtam
elaludni, mert folyton rajtuk kattogott az agyam, mi lesz velük.
Most írnék néhány szót az
egyes karakterekről:
Aelin és Rowan:
Az egyik kedvenc női könyves karakteremmé lépett elő Aelin. Nagyon megszerettem őt,
bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel. Tetszett a humora, a beszólásai,
hogy mindent megtett az otthonáért és a barátaiért. Nagyon nagy fejlődésen megy
keresztül a sorozat alatt, és a végén méltóképpen foglalhatja el a trónt.
Rengeteg veszteség érte, de soha nem adta fel. Rowannel együtt a legnagyobb
kedvenceim voltak a sorozatban. :) Imádtam az összes jelenetüket, nem csak
ebben a részben, hanem már azóta, hogy egymást verték péppé a Heir of Fire-ben.
Tetszett, ahogy bánt Aelinnel. Egymásnak valók voltak. Rowaelin to whatever end! 💓
Chaol és Yrene:
Chaolt nagyon szerettem az első kötetekben, majd Sarah tett róla, hogy lekerüljön
a kedvencek listájáról úgy a 4. könyv környékén. De a Tower of Dawn után
megértettem, hogy mi zajlik benne, és persze ő is sokat változott és alakult a
történet során. Újra belopta magát a szívembe. Rowaelin után őket kedveltem a
legjobban Yrene-nel. Yrene pedig szuper karakter volt, nem számítottam rá, hogy
ennyire fontos szerepe lesz a történetben. Igazán meglepett. Tetszett, hogy
bátor volt, és nyafogás nélkül mindig tette, amit tennie kellett. Teljesen
összeillenek ők is. :)
Fenrys:
Ő igazán csak az utolsó részben kerül terítékre, egy kicsit sajnáltam, hogy
kevés rész jutott neki a sorozat alatt, de azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb
pont volt a történetben. Ha ő nincs, Aelin lehet, hogy hamarabb feladta volna.
Ez pedig a kedvenc részem:
“Fenrys … You know, I don’t
actually know your family name.” Fenrys threw a roguish wink at the queen.
“Moonbeam.”
“It is not,” Aelin hissed,
choking on a laugh. Fenrys laid a hand on his heart. “I am blood-sworn to you.
Would I lie?”
Dorian és Manon: Doriant
sokáig nem kedveltem a sorozatban. Nem igazán értettem a karakterét, az egész
lénye olyan furcsa volt számomra, de itt az utolsó részben megérkezett. Csak
kapkodtam a fejem, hogy miket csinál (Maeve?), de óriási dolgok kerekedtek ki
belőle. Tökös férfi vált belőle is, nem csak egy kis hercegecske. :) Szerintem Manonnal
tökéletesen összeillenek. Mindkettejük kicsit zárkózott, fura, nem igazán
találják önmagukat. Jót tettek egymásnak. (és a vége erre enged következtetni,
hogy együtt lesznek.)
Elide és Lorcan:
Elide karakterét sokáig nem értettem, miért tartják sokan olyan fontosnak (Manon,
Aelin), igazán most sem értem, de nagyon szerethető karakter volt az övé is.
Mindazok után, amin keresztülment mégis tisztalelkű ember maradt. Vártam egy
csattanót vele kapcsolatban a végére, hogy ő fogja megmenteni a világot, valami
titkos képességgel, amit még ő sem tudott, de nem így lett, viszont éles
eszével sokszor segített a többieken, és ez volt az ő szuperképessége, aminek
köszönhetően legyőzték Erawant is. Lorcan szerintem a legfurcsább karakter
volt, egész végig gonosznak mutatja magát, de a szíve mélyén ő is jó ember.
Tetszett a kapcsolatuk Elide-del. Az egyik legszebb jelenetek is hozzájuk
kötődnek, amikor Elide a csata után elmegy megkeresni őt a halottak között, és
visszafelé Lorcan szerelmet vall neki. Imádtam! (Főleg, amikor rájöttek, hogy
Lord Lorcan Lochan lesz belőle. Haláli volt.)
Aedion és Lysandra:
Aedion szerintem az egyik legalulértékeltebb karaktere a sorozatnak. Én nagyon
szerettem őt, és az egész utolsó részben fájt érte a szívem, mert csak újra és
újra csalódott, soha nem sikerült neki semmi, a folytonos háborúzásban pedig a
szívem szakadt meg érte. Nagyon jól volt érzékeltetve, hogy mennyire fáradt,
elege van, de csak ment előre. Nagyon értékeltem benne ezt. (Persze ettől
függetlenül nem kellett volna úgy bánnia Lysandrával, ahogy…) Mikor még Gavrielt
is elvették tőle tényleg bőgtem, mint egy ovis. Nem láttam a könnyeimtől a betűket…
Nagyon igazságtalannak tartottam, hogy mire tényleg közel kerülhettek volna
egymáshoz, akkor meghal az apja. :( Lysandra a történetek során nem kapott sok
figyelmet, de itt az utolsó részben az egyik hőse volt a könyvnek. :) Örülök,
hogy legalább a szerelem összejött Aedionnak. :)
Sajnálom, hogy búcsút kell vennem a
kedvenc sorozatomtól, mert igen, ezzel letaszított minden eddigi kedvencemet a
trónról, és ő ült oda. Köszönöm, hogy megismerhettem ezt a fantasztikus világot. Ritka az olyan könyv, ahol majdnem mindenki a kedvencem lesz, de ebben a könyvben mindenkit szerettem. Még biztosan újraolvasom valamikor. Már most hiányzik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése