Fülszöveg:
Együtt megválthatjuk a világot?
Boszorkaföldén majdnem olyan sokféle varázserő létezik, mint ahányféle módon bajba lehet keveredni – és a mindenre elszánt Safiya és Iseult ezt mindenkinél jobban tudja.
Safiya igazságboszorka, vagyis képes az igazságot megkülönböztetni a hazugságtól. Nagy hatalommal járó varázserő az övé, olyannyira, hogy egyesek még a gyilkosságtól sem rettennének vissza, ha így a saját oldalukon tudhatnák. Ez különösen igaz a nemességre, arra a társadalmi rétegre, ahová Safi is tartozik. A lánynak ezért titokban kell tartania a képességeit, nehogy bábuvá váljon a birodalmak közti játszmában.
Iseult fonálboszorka, aki látja az életeket átszövő fonalakat – a saját szívéből kiinduló fonalak azonban láthatatlanok számára. Az ő és Safi közt szövődött különös barátságnak köszönhetően a kitaszított lány egy vakmerő kalandokkal teli életbe csöppen, amelyben hűvös nyugalma tökéletes ellenpontja Safiya forrófejű, lobbanékony természetének.
A két lány nem vágyik másra, mint szabadon élni az életet, ám Boszorkafölde fölött a háború fellegei gyülekeznek. Safinak és Iseultnak egy bosszúszomjas vérboszorkával a nyomukban császárokkal, hercegekkel és zsoldosokkal kell megküzdenie, akik bármit megtennének azért, hogy megkaparintsanak egy igazságboszorkát. Vajon az eszes Merik herceg mennyire tud a segítségükre lenni?
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
Véleményem:
Nagyon nehezen indult számomra a történet, azt gondoltam sokáig, hogy ez nem az én történetem lesz, pedig első ránézésre annak tűnt. Zavaros volt a világ, túl sok volt az információ, nem voltak kielégítőek a magyarázatok, és egy kicsit a narráció is zavart. E/3-ban ide-oda ugráltunk a szereplők fejében, és semmi előzményt nem ismertünk. Elveszettnek éreztem magam, és úgy gondoltam, innen nincs visszaút.
De tévedtem. Szerencsére. Én voltam a legboldogabb, hogy végre úgy kb. 100 oldal után megtaláltam helyemet a világban, és élvezni tudtam a sztorit. *-* Szépen sorban rajzolódott ki előttem a történet, az egyes szereplők mozgatórugói és háttértörténete. Félpörgött a cselekmény, és csak úgy peregteg a lapok a kezemben. :)
A főszereplők, mert hogy több is van, eleinte nem voltak szimpatikusak, de aztán ahogy jobban megismerhettük őket, úgy váltak mindig szimpatikusabbá. Egy ponton már azt nézegettem, hogy már csak kevés lap van hátra, mi lesz velük? A történet fő mozgatórugója a barátság, egészen pontosan a „fonál család”, legyen az fonáltestvér vagy fonálpár. Safi és Iseult fonáltestvér, így megofogadták, hogy örökre segítik egymást. A könyvön egyértelműen látszik, hogy egy sorozat bevezető kötete, ami néha túl sokat akar. Sőt, egészen sokszor juttatta eszembe Sarah J. Maas Üvegtrón sorozatát. A karakter, a történet vezetés, a narráció, még a borító is. A köszönetnyilvánításban pedig megtaláltam rá a választ, hogy miért lehet ez így. :) Nálam örök kedvenc az Üvegtrón, így, ha csak fele olyan jó lesz, mint az volt, akkor nyert ügye van nálam. :)
Összességében azt kell mondanom, hogy nem volt ez rossz, bevezető kötetnek egész jó is volt, mégha az eleje kicsit döcögött is, és majdnem félbehagytam. Most mégis a folytatásért könyörgöm, mert kíváncsi vagyok, mi lesz a négy főszereplő sorsa. :) ♥
És eljött az ideje, hogy meg is tegye."
Oldalszám: 496
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Truthwitch
Fordító: Soponyai Alexandra Bianka
Országos megjelenés: 2021.08.24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése