Eszes Rita - Északról fúj a szél

Egy csodálatos családregény, ami nagyon sok mindenkinek tetszik. Engem sajnos nem talált most meg, pedig gyönyörű gondolatokat tartalmaz a kultúráról, a családról, a szerelemről és az önfeláldozásról. 

Fülszöveg:

Romantikus ​utazás évszázadokon és kultúrákon át.

Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.

Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.

Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.

Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

Beteljesülhet vajon a lazac és a medve szerelme?

Véleményem:
Nekem fáj a legjobban leírni, de ez a könyv most nem igazán tetszett. Próbáltam szeretni, de valahogy sem a kultúra, sem a szereplők nem tudták belopni magukat a szívembe.

A történetet két idősíkon ismerjük meg, ami a végén összeér. Az első részeket még élveztem is, de aztán valahogy azok is kezdték elveszíteni a varázst. Az első és az utolsó visszaemlékezés tetszett a legjobban, és úgy érzem majdnem elég is lett volna ennyi.

Manuela és Kai története egy fokkal jobban tetszett, de ők sem tudtak teljesen lekötni. Magamhoz képest sokáig halogattam a folytatást, mert igazából nem annyira vonzott a sztori, nem vártam epekedve, hogy olvassam.

Mindamellett egy gyönyörű történet két fiatalról, akik úgy találnak egymásra, hogy majdnem semmi közös nincs bennük. Voltak vicces és jó pillanataik. És Manuelát tisztelem és becsülöm minden áldozatáért, amit képes volt hozni Brunáért és Kaiért. Egy csodálatos családregény, ami nagyon sok mindenkinek tetszik. Engem sajnos nem talált most meg, pedig gyönyörű gondolatokat tartalmaz a kultúráról, a családról, a szerelemről és az önfeláldozásról.
Ha szeretitek a japán kultúrát, és egy kicsit mélyebben elmerülnétek az ainu őslakosok világában, mindemellett szívesen olvastok egy kis romantikus történetet, akkor ez a könyv nektek való.

Értékelésem: 5/3 ⭐

📚 Ha neked megtetszett a történet, akkor a Könyvmolyképző Kiadó oldaláról te is megrendelheted: Északról fúj a szél

 Kedvenc idézeteim:

"És néha el kell szökni a világ elől ahhoz, hogy továbbra is benne tudj élni."

"Talán nem ott kötöttem ki, ahová eredetileg elindultam, de lehet, hogy éppen ott vagyok, ahol lennem kell."

"A változás utólag mindig egyetlen, nagyszabású tett eredményének néz ki, de valójában sok-sok apró lépés sorozata. Mindig elég, ha a következőt megtervezed."

"– Hiába szeret valaki kétségbeesetten az érzéseivel, ha nem tud helyesen szeretni a tetteivel."

"A szél fúj, vagyok, aki vagyok, és csak magam felelek magamért. A hold ugyanaz marad, akkor is, ha másnak nevezem. A virágokra, a madarakra, a szélre és a holdra mindig számíthat az ember."

A könyv adatai:
Oldalszám: 432
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789632459400
Országos megjelenés: 2022.12.02.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 💗