A Vámpírbirodalom egy különleges olvasmány. Sötét, brutális, és semmiképpen sem olyan, mint amit várnál tőle. Én is nagy elvárásokkal voltam az irányába, de sajnos csalódnom kellett.
Fülszöveg:
Huszonhét éve kelt utoljára a nap, így az éj lényei három évtizede prédálnak a halódó nap derengésében.
Saját örök birodalmuk építésével a miénk egyre satnyul. Immár csupán néhány kihunyó fénypetty küszködik a sötétség növekvő tengerében. Gabriel de León a birodalom és az egyház védelmére felesküdött rend, az ezüstszentek utolsó tagja. De a nap eltűnésével már az Ezüst Rend sem bír az áradattal.
Ősellenségei fogságában az utolsó ezüstszent kénytelen elmesélni a történetét. Legendás csaták és tiltott szerelem, elveszett hit és újjáéledő barátságok, a Vérháborúk és az Örök Király történetét, aminek végcélja az emberiség utolsó reménye:
A Szent Grál.
A Vámpírbirodalom illusztrált, epikus, dark fantasy; az Interjú a vámpírral, Az út és A szél neve törvénytelen gyereke. Az utóbbi évek legegyedibb vámpírregénye.
Fedezd fel a mélységeit!
Véleményem:
Rettenetesen gondban vagyok az értékeléssel. Amikor elkezdtem olvasni meggyőződésem volt, hogy imádni fogom. Annyi pozitív értékelést olvastam a könyvről, hogy mérhetetlen csalódás ért, amikor a 200. oldal után sem fogott meg a történet.
Alapjáraton egy nagyon vastag könyvről van szó, ami még ráadásul apró betűvel van szedve. Egy érdekes interjúféleség az egész történet. Főszereplőnk, Gabriel de León meséli el történetét egy krónikásnak. De nem elég, hogy a jelen és a múlt között ugrálunk, még a múlton belül is előre hátra. Volt, hogy egy bekezdésen belül is váltottunk idősíkot, ami eleinte igen zavaró volt. Később hozzászoktam az író stílusához és a regény történetvezetéséhez, még sem tudott magával ragadni a történet.
Egyszerűen annyira hullámzott a sztori, hogy nem mindig volt kedvem a kezembe venni, és így történhetett, hogy két másik könyvet is kiolvastam, míg ennek a végére értem. Voltak izgalmas és szívszorító jelenetek, amiket nagyon élveztem, de akadt jócskán (és sajnos ebből volt több) mérhetetlenül unalmas részek is, ami ilyen hosszú könyvnél gond.
Rengeteg szereplőt és eseményt vonultatott fel a történet, amit néha igen nehéz is volt követni. Gabriel karaktere nem vált kedvenccé, de néha imádtam a humorát. :) A káromkodás része engem a vége felé már borzasztóan idegesített. A nők is úgy káromkodtak, mint a kocsis, és néha olyan karakteridegennek éreztem. Az egész világ inkább taszított, mint vonzott.
Érdekes volt ez a vallásosság is, ami alapvetően a kereszténységen alapult, de például a Megváltót nem keresztre, hanem kerékre feszítették. Szóval nem mindenkinek ajánlanám ezt a sztorit. Ez nem egy lightos romantikus fantasy. Ez egy kőkemény, véres, sötét világ gyilkosságokkal, halállal és sok-sok vámpírral.
A vége érdekesen alakult, és Gabrielért a szívem szakadt meg. Alapvetően kíváncsi lennék a folytatásra, mert érdekes volt a Grál kérdése, meg a naphalál is, de úgy érzem nem bírnék legyűrni még egyszer egy ilyen könyvet.
Örülök, hogy sokan szeretik, nekem azonban ez most nem igazán tetszett. :/
Értékelés: 5/3 ⭐
📚 Ha neked viszont felkeltette érdeklődésedet a regény, akkor a Könyvmolyképző Kiadó oldaláról te is megrendelheted: Vámpírbirodalom
Itt pedig egy kis betekintést nyerhetsz az első pár fejezetbe: BELEOLVASÓ
Kedvenc idézeteim:
"Az élet könyvek nélkül nem is élet igazán."
"Ha az ember erőt kap arra, hogy bármit megtegyen, meg is fogja tenni. Ez borzaszt el igazán… a tény, hogy sokakat csupán az tart vissza az elképzelhető legrosszabb szörnyűségektől, hogy talán nem ússzák meg szárazon."
"Döbbenetes békesség rejlik a puszta olvasásban. A maga módján minden szó mágia, ami kézen fogva ismeretlen vidékekre, elfeledett időkbe és elképzelhetetlen gondolatok közé repít."
A könyv adatai:
Fordító:Benkő Ferenc
Oldalszám:800
Kötésmód:kartonált
ISBN:9789635973200
Eredeti cím:Empire of the Vampire
Országos megjelenés:2023.01.20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése