Az első rész után izgatottan vártam a folytatást. Laini Taylor nem is hagyott minket ezúttal sem bonyodalmak, izgalmak és szenvedés nélkül. A nehézkes indulás után végül pörgős befejezést kaptunk. Alig várom a harmadik részt. *-*
Fülszöveg:
Véleményem:
A második rész is ugyanúgy indult, mint az első: lassan. Nehezen vettem rá magam az olvasásra. Az első rész vége olyan szinten kiáltott folytatásért, hogy azt hittem, hogy menni fog, mint a karikacsapás. Ehhez képest szereplőink kettéváltak. Karou olyan utat választott, amellyel nem tudtam azonosulni, és az, hogy ő sem, kicsit szenvedőssé tette a történet elejét. Zajlott a háború, de tényleges összecsapást nem láthattunk, csak azt, hogy vagy a fenevadak, vagy az angyalok támadtak. Kölcsönösen szivatták egymást. Emiatt teljesen belassult a történet. Az egyetlen üde színfoltja a történetnek ekkor Zuze és Mik voltak. Ha nem lettek volna a történetben, teljes letargiába fulladt volna a sztori, mert vagy Karou, vagy Akiva szenvedéseit olvashattuk.
Úgy a 300. oldal tájékán jártunk, amikor úgy éreztem, hogy most már berántott a történet. Kezdtek egyre izgalmasabbá válni a dolgok mind az angyalok, mind a kimérák világában. Csakúgy, mint az első könyv, a második is a végére pörgött be igazán. Történtek nagyon durva dolgok, amelyekre nem is számítottam, de történtek olyanok is, amelyekre egész végig vártam.
"Az irgalom irgalmat szül, a vérontás vérontást. Nem várhatjuk el, hogy a világ különb legyen, mint amilyenné tesszük."
Érezni lehetett a történeten, hogy ez egy összekötő sztori az első és a harmadik rész között, de lehetett volna mondjuk egy hangyányit rövidebb az eleje, és akkor simán 5 csillagos olvasmány lett volna. A vége az is volt, és mikor folyamatosan olvastam az járt a fejeben, hogy kár, hogy az eleje nem volt ennyire magával ragadó.
Ez a rész sem vidám (kivéve Zuze és Mik jelenetei), az egész teljesen melankólikus, nyomasztó, tele van harcokkal, halállal, mégis valahogy a végének pozitív kicsengése van. Várjuk a szebbet és a jót, és én személy szerint várom a happy endet is ennyi hányatott sors és szenvedés után.
Összességében pedig azt kell mondjam, hogy van egy nagyon megnyerő aurája ezeknek a könyveknek. Ehhez hasonlót még nem olvastam. Tulajdonképpen a történet két gonosz harcáról szól, mert egyik sem különb a másiknál. Mindkét oldal indítékai érthetőek, de meg nem bocsáthatóak. Kíváncsi vagyok, hogy a két gonosz harca végül békét hoz-e majd.
Most néhány mondatban kitérnék egy-két dologra SPOILERESEN! Csak akkor olvass tovább, ha nem zavarnak a spoilerek!!!!
****SPOILER****
A Farkasos sztori nagyon durva volt, és amikor utána megjelent, teljesen összezavarodtam, mondom nem lehet ekkor hülye Karou, hogy megmenti azt a szemetet, de aztán minden kiderült, és kicsit megnyugdtam. Nem is értettem, hogy eddig hogy volt képes támogatni azt a gonosz kimérát. Váá emiatt nagyon dühös voltam Karoura majdnem végig. De aztán szerencsére megjött a jobbik esze.
Akiva és az angyalok részei is nagyon brutálisak voltak. Annyira sajnáltam Hazaelt :( Nagyon szerethető figura volt. A végén pedig ahogy Akivából kitört az az erő... Tudtam, hogy ő lesz a kulcs, remélem jobban megismerkedhetünk az anyukája népével is.
****SPOILER****
Értékelés: 5/4 ⭐
📚 Ha neked is megtetszett a történet, akkor a Kossuth Kiadó oldaláról te is megrendelheted: Vér és csillagfény napjai
A könyv adatai:
Szerző: Laini Taylor
Fordító: Gálvölgyi Judit, Gruber Katalin
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenés: 2024.07.04.
Oldalszám: 512
Kötésmód: kartonált
ISBN: 9789636363376
Eredeti cím: Days of Blood & Starlight
Köszönöm szépen a recenziós példányt a Kossuth Kiadónak! 💗
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése