Fülszöveg:
Egy nyár Izlandon
Evelin nem az a típus, akit csak úgy félre lehet állítani, vagy akár meg lehet törni. Még akkor sem, ha teljesen kilátástalannak tűnik a helyzete. De az ember nehezen talál a felszínre, amikor a feje felett összecsapnak a hullámok. A lány ezért úgy dönt, külföldre utazik barátnőihez. Azt reméli, hogy ott majd sikerül új erőre kapnia.
Hiszen Izlandon minden annyira más. Az emberek, a kultúra, a táj, az ételek… Na jó, az ételek legalább annyira szörnyűek, mint az időjárás, ő azonban hiszi, hogy a földöntúli csodavilág kárpótolja majd mindenért. Nem is tévedhetne nagyobbat. Mert a sors nem arra viszi az úton, amerre haladni akar.
Belebotlik a világ legelviselhetetlenebb fickójába, Arnalba, aki ráadásul minden pillanatban meg akarja keseríteni az életét. A heves szócsatáik közepette mégis egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Evelin pedig azon kapja magát, hogy kezdi megkedvelni a férfit.
Kettőjük viszonya akkor válik igazán bonyolulttá, amikor Arnal is vonzódni kezd a lányhoz. Hiszen a férfi felborít mindent és szétzúzza a terveit, ugyanis mellette jön rá, hogy eddig rossz álmokat kergetett.
De a vágy és a valóság között nehéz megtalálni az összhangot. Vajon nekik sikerül?
Véleményem:
K.M. Holmes könyvei mindig könnyed kis olvasmányélményt nyújtanak az embernek. Ez az Éjféli napsütésben sem volt másként. Rövid kis szórakoztató történet magunk megtalálásáról.
Evelint már az Izlandi vakrandi című könyvben megismerhettük, és akkor nem tett rám mély benyomást, sőt, ha olvastátok az értékelésemet, akkor kimondottan kiemeltem ellenszenves karakterét. Emiatt bár vártam, hogy jöjjön az új könyv az írónőtől, tartottam tőle, hogy azt az Evelint kapjuk majd, akit megismertünk az előző részben. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor elkezdtem olvasni a történetet, és maga Evelin emlegeti, hogy eddig nagyon hülye volt, és csak felszínes életet élt, amiből kiábrándult. Hála istennek. :D Így az első oldalak után már meg is nyugodtam, hogy fantasztikus könyv elé nézünk. :)
"De nekem Evelin volt a fény. Leárnyékolt szívemnek az éjféli napsütés."
Az egyik kedvenc trope-om az enemies to lovers, itt is valami hasonló a szitu, mert azért Arnal nem valami kedves Evelinnel az elején, de azért őt sem kell félteni, simán beolvas Arnalnak. Ezeket a jeleneteket imádtam, a szócsatáikat nem csak ők, de mi, olvasók is rettenetesen élvezhetjük. :D Ismét kalandozhatunk Izland tájain, ami még mindig bakancslistás számomra. Megismerkedhetünk számtalan helyszínnel, mítosszal, legendával, amely ezt a szigetet övezi. Egyfajta romantikus köntösbe bújtatott izlandi kalauz ez a könyv. :)
Tetszett a karakterfejlődés a történetben, és tetszett az út, amelyet együtt és külön-külön is bejártak a szereplők. Azoknak ajánlom, akik egy kis cuki romantikus történetre vágynak pimasz szereplőkkel, gyönyörű tájakkal és kevés konfliktussal. :) ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése