Fülszöveg:
Légy óvatos a szomszédaiddal!
Régebben mások otthonát takarítottam, most pedig a saját házamban élek a családommal. Bájos konyha, csendes zsákutca, hatalmas kert, ahol a gyerekeim játszhatnak. A férjemmel, Enzóval évekig spóroltunk azért, hogy mindezt megteremtsük. A múltamat már magunk mögött hagytuk. És mindent megteszek, hogy ez így is maradjon…
Új szomszédunk, Mrs. Lowell különös tekintettel fürkészi Enzót, de azért elfogadjuk a vacsorameghívását. Hátha lehetőségünk nyílik összebarátkozni. A házvezetőnője fehér kötényben, a haját szoros kontyba tűzve nyitja ki az ajtót. Pontosan tudom, milyen érzés az ő helyében lenni. De fagyos tekintetétől kiráz a hideg. Ugyanakkor nem ő az egyetlen furcsa teremtés az utcánkban.
Biztos vagyok benne, hogy egy sötét alak figyel minket.
Azt hittem, magam mögött hagytam a titkaimat. De lehet, hogy ez a csendes külvárosi utca a világ legveszélyesebb helye?
"Ha nem szúrom le Suzette-et az este végére az egyik villával, azt csak azért lesz, mert nem tudom, melyikkel lenne illendő."
Véleményem:
Sokkal, de sokkal jobb volt a harmadik rész, mint a második. Egyszerűen le sem tudtam tenni. Tetszett, ahogy fokozatosan nyomás alatt voltunk, hogy végig azt éreztük, valami nincs rendben, de sem mi, sem pedig Millie nem igazán tudtuk, hogy mi történik, csak azt tudtuk, hogy valami nem jó dolog van a háttérben. Számtalan forgatókönyv lejátszódott a fejemben, de ami ténylegesen történt, arra nem igazán számítottam, így Freida McFaddennek ismét sikerült meglepnie.
Ebben a részben Millie már két gyerek boldog anyukája, aki végre kiköltözhetett egy olyan helyre, ahol nem kell nyomorogniuk. Álomházukkal és a szomszédaikkal azonban valami nem stimmel, ám ezúttal a történet nem arról szól, hogy Millie-nek kell valakit megmentenie a bántalmazó kapcsolatából. A titkok otthonában Millie tényleg csak elszenvedője, külső szemlélője a történetnek, nem pedig aktív résztvevője. Ugyan nagyrészt az ő szemszögéből olvashatjuk a történetet, de ő is ugyanannyira vakon van, mint mi, olvasók.
A második rész után nem fűztem sok reményt ehhez a harmadik részhez, de őszintén meglepődtem, hogy bár teljesen más volt, mint az első kettő (hála istennek ezúttal nem arra a sablonra épült), teljesen magával tudott ragadni. Tetszett ez a látszólag békés nyugodt kisvárosi élet, ahol nem minden az, aminek látszik.
Értékelés: 5/4,5 ⭐



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése