Fülszöveg:
A titkokban megbújik az igazság
Alig telt el pár hónap, hogy Theodore Bloom csatlakozott a Déli Kirendeltséghez, már elvesztette egy társát, kis híján meghal, és még elzárást is kapott! Ha ez önmagában nem lenne elég rossz, a várost máslények hada készül megtámadni, miközben a háttérben Theo ellenségei szépen lassan mozgásba lendülnek, hogy az eseményeket a saját ízlésük szerint alakítsák. És mindennek tetejében a Japán Kirendeltség vezetői is feltűnnek, akik igényt tartanának a Mindenség Szemének képességére. Míg Theo egyik nap még máslényekkel hadakozik, másnap már Japánban nyomoz egy olyan ügyben, aminek az égvilágon semmi köze a küldetéséhez. Vagy mégis?
Eközben Hibiya és Catherine kisasszony esküvője egyre elkerülhetetlenebbnek látszik, Rokumo nagy bánatára. Vajon miért ragaszkodik még mindig Hibiyához, mikor a férfi látszólag ki nem állhatja őt? És hogyan fog hármójuk kapcsolata gyökereiben megváltozni, miután Rokumo kis híján életét veszti a várost érő máslénytámadás után? Mi köti össze valójában hármójukat? Mit titkolnak a múltjukból?
B. J. Alexandra Kelet madara, nyugat virága trilógia 2. kötete ott veszi fel a fonalat, ahol szereplőinktől legutóbb búcsút vettünk. A Déli Kirendeltségen belüli intrikák tovább folytatódnak. A szerelmi drámák bonyolódnak. Theo pedig végre számos kérdésére választ kap a küldetésével kapcsolatban. Ezek a válaszok azonban még több kérdést szülnek. És nem is sejti, hogy az igazi veszély talán sokkal közelebb van, mint eddig gondolta volna…
"A lényeg, hogy fel a fejjel! Ki fogsz mászni ebből a gödörből is, és ha ott leszel, csak nyújtsd ki a karod a jövő felé, és hagyd az életnek, hogy húzzon arra, amerre jónak lát."
Véleményem:
Hát nagyon nagy bajban vagyok ezzel a sorozattal. Fogalmam sincs hányadán állok vele. Egyszerre szeretem és nem. Szeretem a világot, az akciókat, a karaktereket, viszont nem szeretem azt, hogy rettenetesen túlírt. Tele van olyan lassítókkal a történet, hogy semmi kedvem nem volt néha a kezembe venni a könyvet. Tulajdonképpen ez volt a gondom az első résszel is, hogy úgy éreztem, nem haladunk előre, csak egy helyben toporgunk.
Amilyen fordulatokkal véget ért az első rész, az ember azt várná, hogy na majd most csak úgy pörögni fognak az események. Theot sajnos egy az egyben elfelejtettük, néha kapott egy-egy mondatot, vagy jelenetet, de olyan semmilyenné vált a karaktere.
Nyilván, hiszen ez a könyv Rokumo és Hibiya szerelmének, veszekedéseinek és hisztijeinek a könyve. Úgy érzem ebben a részben egy kicsit kiherélte őket az írónő. :D
Most úgy tűnhet, hogy nagyon lehúzom a könyvet, pedig nem ez a szándékom, mert egyébként meg tetszett. Megtudtunk egy csomó dolgot, jobban megismerhettük a karaktereket, még több rejtély és furcsa dolog került elő, és már mindenki gyanús. :D A vége pedig a szokásos fordulattal zárult, és azt kívánja, hogy nevezzek be majd az utolsó részre is. Minden bizonnyal elolvasom majd. Remélem, minden kérdésre választ kapunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése