Böszörményi Gyula - A Barnum-rejtély (Értékelés)

Fülszöveg:

1901. ​április 3-án hatalmas tömeg gyülekezik a Monarchia ékköveként emlegetett magyar székesfővárosban, Budapesten, a külső Kerepesi úton. A többezres csődületben inasoktól az arisztokratákig mindenféle rendű és rangú ember képviselteti magát. Reggel 6 óra 20 perckor aztán az izgalom a tetőfokára hág. A tömeg felmorajlik, a rendőrök sorfalat állva próbálják az izgága embereket hátrébb szorítani. A cinkotai vasútállomás különvágányára ekkor pöfög be az első hatalmas teherszerelvény, mely Budapestre hozza az amerikai „humbugkirály”, Barnum és Bailey kerekeken gördülő „városát”, a Greatest show on earth-öt, vagyis a Föld legnagyobb cirkuszi látványosságát.A tömegben ott van egy fiatal hölgy is, a Marosvásárhelyről származó Hangay Mili, a hírneves magánzó detektív, Ambrózy báró hitvese. És ahol ennyi ember verődik össze, ott bűnözők is akadnak szép számmal. A bűntettre pedig, mely sokkal hajmeresztőbb, mint a cirkusz bármely csodája, nem is kell sokáig várni.

Szerencsére kéznél van a kor legkiválóbb „szoknyás detektívje”, Mili báróné, aki rögvest nyomozásba kezd.

Tessék betérni! Jó szórakozást, különleges izgalmakat!

Véleményem:
Én csak az idei évben találtam rá erre a könyvsorozatra, de azt kell, hogy mondjam, számomra az idei év egyik legjobb olvasásélménye volt. Nagyon nehéz szavakba önteni azokat az érzelmeket, amelyeket ilyenkor az ember érez, mert ha papírra vetem, olyan érzés, mintha nem lenne elegendő ez a gyönyörű magyar nyelv arra, hogy jól megfogalmazzam. Nagyon hálás vagyok Böszörményi úrnak, hogy elhozta nekünk ezt az egész századfordulós Magyarországot. Sikerült megalkotnia a kedvenc női könyves karakteremet Mili személyében, valamint az egyik kedvenc férfi karakteremet is Ambrózy Richárd néven.
 
Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy a többi részről ne ejtsek szót, így ide most ki kellene írnom, hogy spoilereket tartalmaz az egész sorozattal kapcsolatban, szóval csak az olvassa el, aki már a végére ért A Barnum-rejtélynek is (vagy, ha nem zavarják különösebben, hogy előre tudják, hogy mi fog történni). Nálam az abszolút kedvenc rész még mindig a Nász és téboly, azonban A Barnum-rejtély sem sokkal marad el mögötte. Annyira jó volt újra visszatérni a székesfővárosba az 1900-as évek elején, hogy majdnem sírva fakadtam örömömben, amikor belekezdtem a könyvbe. Régi jó barátokként üdvözöltem a szereplőket, akiket egytől egyig imádok. Ahogy haladtam a történetben, és olvastam Mili beszólásait, dühkitöréseit Richárddal szemben, Márika pazar hasonlatait, a morc bárónk még mindig morc viselkedését, úgy éreztem, hazatértem. :)
 
A cirkusz világa felettébb érdekes volt számomra, örültem, hogy elég sok mindent megtudtunk Barnum és Bailey cirkuszáról. Érdekes volt, hogy a cirkuszban megejtett párbeszédek többsége angolul zajlott (magyar fordításban) mégis volt egy-egy angol szó, vagy felkiáltás, ami maradt eredeti nyelven angolul (pl. Mr. Bailey rengetegszer használta a Well kifejezést). Eleinte kicsit zavaró volt, hogy most akkor ez ugye miért nem magyarul hangzik el, ha az összes többi része a mondatnak magyarul van, de aztán meg lehetett szokni, és az ilyen angol közbeékelt kifejezések ébresztették rá az olvasót, hogy ennek a beszélgetésnek most angolul kellene zajlania.
 
A Szer’usz világ után azt hittem, hogy Richárd több szerepet fog kapni, illetve a Márika által elejtett egy-két mondat arra következtetett, hogy Richárd immár elfogadta Milit feleségéül (sőt, ő maga kérte, hogy maradjon), mégis úgy viselkedik vele az egész történet alatt, mintha továbbra is csak a kis „tanítványa” lenne, semmi több. Szegény Mili próbálkozik, próbálkozik, vajmi kevés sikerrel. A vége azonban mindenért kárpótol bennünket, mert ahogy Agáta mama is mondta: „Legyen türelmes és állhatatos, mert az én fiam igenis képes szeretni, csak épp kimutatni képtelen azt.” Aztán végül csak sikerült neki. Böszörményi pedig elhozta nekünk minden idők legmegdöbbentőbb epilógusa után (Nász és téboly), a legaranyosabbat, amelyet Richárdtól feltételezhetünk. :D
 
Mili pedig örök kedvenc női főszereplőm most már biztos. Magabiztos, furmányos, és a legjobbtól tanulta a nyomozás csínját-bínját. Nagyon örültem, hogy az ő szemszögéből folytatódott a történet, már hiányzott. Örültem Emma happy endjének is, de számomra ő még mindig egy kicsit idegen maradt. Annyira nem lopta be magát a szívembe, mint a „szoknyás detektívünk”.
 
Összességében imádtam ezt a történetet is, és csak két dolog zavart igazán. Az egyik Richárd mellőzése volt, a másik pedig, hogy iszonyú rövid volt. Annyira olvastam volna még. Túl hamar elfogytak a lapok. Ha ez volt a befejező rész, és már nem lesz több Ambrózy-kötet, akkor én nagyon boldog leszek, mert tökéletes lezárása volt ez a sorozatnak. Ha viszont lesz még (legyen!!), akkor remélem, hogy végre megkapjuk végre azt a házastársi nyomozást. :) Köszönjük Böszörményi Gyula! Egy élmény volt ismét. Kész vagyok, mint a lekváros palacsinta. :)

Értékelés: 5/5 ⭐

 
Kedvenc idézeteim:
„Agáta mama épp arról kezdett beszélni, hogy a személyzet tagjai maguk kell eldöntsék, ki marad a villában és ki tart vele Tanára, mikor bennem az a bizonyos cérna, melyen a jó modor keserves súlya szokott himbálózni, elszakadt, s én a hökkent társaságot magára hagyva egyenest az emeletre robogtam, hogy ott párnái közé fojtsam az én drága férjuramat.”
 
„– Üljék már le kicsinyt, mielőtt még összeesik itt nekem, mint az Ív utcai Swajda Kázmér, aki az első tanálkozáskor értesült csak róla, hogy a menyasszonyának, akit hosszas távlevelezés útján hódított meg, ádámcsutkája van.”
 
„Ott cirógassa a pökhendi arisztokratáját a merevgörcs, ahol én kívánom neki: van nekem az ő ridegségén kívül is elég bajom!”
 
„Richárd, maga nekem ne legyen ennyire… Ennyire báró! – néztem egyenest a szemébe. – Maga legyen csak nekem egyszerűen a férjem és passz!”
 
„– Szeretem magukat, a rohadás gyönne a bolond fejemre, esküszöm, szeretem!”