J.K. Rowling - Átmeneti üresedés (Értékelés)

Fülszöveg

Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.

 

Véleményem:

Az első kétszáz oldal unalma után, annyira megszerettem a történetet, hogy amikor nem olvastam éppen, akkor is eszembe jutottak a szereplők, a sorsuk, hogy mi lesz velük. Egyfajta búskomorság vonul végig a regényen, egyetlen boldog pillanatot sem tudunk felfedezni benne. Pagfordban mindenki csak szenved, színlel és boldogtalan. A könyv közel tucat ember történetét meséli el, így az elején igen nehéz volt követni, hogy ki kicsoda, és milyen viszony köti őt a többiekhez. Merthogy itt mindenki ismer mindenkit, mindenkinek van véleménye mindenkiről, mint egy igazi kisvárosban/faluban, ahol hamarabb tudja meg édesanyád mit csináltál kint a haverokkal, mint te hazaérsz. :)

Barry Fairbrotherrel indul a történet, és az ő halála lesz a mozgatórugója az egésznek. Az általa hagyott űrt próbálja mindenki kitölteni. Nem csak a tanácsban, hanem a magánéletben és a hétköznapokban is. Ez számtalan konfliktushoz vezet. Damoklész kardja végig ott lebeg a szereplők feje felett, érezni lehet, hogy ez a sok fájdalom valami tragédiába fog fulladni, csak sejteni lehet, hogy ki lesz az áldozat. Rowling nagyon jól játszott a szereplőknek szánt idővel, mert mindenkit kellőképpen megismerhettünk, és „ítéletet mondhattunk” felette. Mindegyik szereplőnek megvan a maga tragédiája, de valahol legbelül ők is tudják ezt, csak nem tudnak/vagy nem akarnak ebből az ördögi körből kitörni.

A regény számtalan borzalmas történetet mutat be drogozásról, családon belüli erőszakról, nemi erőszakról, hátrányos helyzetűekről, megcsalásról, depresszióról és még sok másról. Olvasás közben már nem is tudod, hogy kit szánsz, kit sajnálsz a legjobban, szíved szerint kin segítenél. A mindennapi életből vett példák néha sokkal nagyobbat ütnek, mint a kitalált történetek. És ilyen emberek, mint Krystal Weedon, Colin Wall vagy Sukhvinder köztünk élnek a mindennapjainkban is. De mivel az emberek többsége hazaviszi a saját tragédiáit, az ember ritkán értesül róluk.

Ne akarjuk ezt a történetet összehasonlítani a Harry Potter történetekkel. Ha tudjuk külön kezelni a kettőt, akkor meglátjuk, hogy valójában ez egy szívszorító és remek (már amennyire tragédiák sorozatát nevezhetjük így) történet az emberi sorsokról. Arról, hogy a gyerekek milyen nehéz helyzetben vannak akkor, ha már eleve a szüleiktől is csak a problémákat látják. Amikor azzal kell szembenézniük, hogy a felnőtté válás sem megoldás, mert a felnőttek is számtalan problémával küzdenek, így nekik sincs kire felnézniük, nincs kiről példát venniük. Szerencsés az a gyermek, aki ebből ki tud törni, és nem húzza le származásának súlya.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a regény, bár az elején nem gondoltam volna, hogy szeretni fogom, és azt sem, hogy ennyire mélabús és tragikus ez a történet. Nem egy vidám olvasmány, viszont ha valaki a kezébe veszi, biztos visz magával valamit útravalóul.

Értékelés: 5/4 ⭐

Kedvenc idézeteim:

„Veszélyes dolog a választás, mert ha választunk, lemondunk az összes többi lehetőségről.”

„Amennyire Mócsing látta, az emberiség kilencvenkilenc százaléka beleesik abba a hibába, hogy szégyellik, kicsodák, lehazudják, próbálnak mások lenni.”

„Az emberek megijednek, ha őszinte vagy, mert ez sokkolja őket.”

„A nehéz dolog, a dicső dolog annak lenni, aki igazából vagyunk, még akkor is, ha az a személy kegyetlen és veszélyes, különösen akkor, ha kegyetlen és veszélyes. Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk.”

„ – A házasság mindig is rejtély a kívülállóknak – fogalmazott óvatosan. – Senki nem ismerheti igazán a feleken kívül. Így hát nem kellene ítélkezned, Gavin.”