Fülszöveg
Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult
Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford
színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az
elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel,
kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry
megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja
ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól,
döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti
üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet
Rowling a felnőtteknek írt.
Véleményem:
Az
első kétszáz oldal unalma után, annyira megszerettem a történetet, hogy amikor
nem olvastam éppen, akkor is eszembe jutottak a szereplők, a sorsuk, hogy mi
lesz velük. Egyfajta búskomorság vonul végig a regényen, egyetlen boldog
pillanatot sem tudunk felfedezni benne. Pagfordban mindenki csak szenved,
színlel és boldogtalan. A könyv közel tucat ember történetét meséli el, így az
elején igen nehéz volt követni, hogy ki kicsoda, és milyen viszony köti őt a
többiekhez. Merthogy itt mindenki ismer mindenkit, mindenkinek van véleménye
mindenkiről, mint egy igazi kisvárosban/faluban, ahol hamarabb tudja meg
édesanyád mit csináltál kint a haverokkal, mint te hazaérsz. :)
Barry
Fairbrotherrel indul a történet, és az ő halála lesz a mozgatórugója az
egésznek. Az általa hagyott űrt próbálja mindenki kitölteni. Nem csak a
tanácsban, hanem a magánéletben és a hétköznapokban is. Ez számtalan
konfliktushoz vezet. Damoklész kardja végig ott lebeg a szereplők feje felett,
érezni lehet, hogy ez a sok fájdalom valami tragédiába fog fulladni, csak
sejteni lehet, hogy ki lesz az áldozat. Rowling nagyon jól játszott a
szereplőknek szánt idővel, mert mindenkit kellőképpen megismerhettünk, és „ítéletet
mondhattunk” felette. Mindegyik szereplőnek megvan a maga tragédiája, de valahol
legbelül ők is tudják ezt, csak nem tudnak/vagy nem akarnak ebből az ördögi
körből kitörni.
A
regény számtalan borzalmas történetet mutat be drogozásról, családon belüli
erőszakról, nemi erőszakról, hátrányos helyzetűekről, megcsalásról, depresszióról és még sok
másról. Olvasás közben már nem is tudod, hogy kit szánsz, kit sajnálsz a
legjobban, szíved szerint kin segítenél. A mindennapi életből vett példák néha
sokkal nagyobbat ütnek, mint a kitalált történetek. És ilyen emberek, mint
Krystal Weedon, Colin Wall vagy Sukhvinder köztünk élnek a mindennapjainkban
is. De mivel az emberek többsége hazaviszi a saját tragédiáit, az ember ritkán
értesül róluk.
Ne
akarjuk ezt a történetet összehasonlítani a Harry Potter történetekkel. Ha
tudjuk külön kezelni a kettőt, akkor meglátjuk, hogy valójában ez egy
szívszorító és remek (már amennyire tragédiák sorozatát nevezhetjük így)
történet az emberi sorsokról. Arról, hogy a gyerekek milyen nehéz helyzetben
vannak akkor, ha már eleve a szüleiktől is csak a problémákat látják. Amikor azzal
kell szembenézniük, hogy a felnőtté válás sem megoldás, mert a felnőttek is
számtalan problémával küzdenek, így nekik sincs kire felnézniük, nincs kiről
példát venniük. Szerencsés az a gyermek, aki ebből ki tud törni, és nem húzza
le származásának súlya.
Összességében nekem nagyon tetszett ez a regény, bár az elején nem gondoltam volna, hogy szeretni fogom, és azt sem, hogy ennyire mélabús és tragikus ez a történet. Nem egy vidám olvasmány, viszont ha valaki a kezébe veszi, biztos visz magával valamit útravalóul.
Értékelés: 5/4 ⭐
Kedvenc
idézeteim:
„Veszélyes
dolog a választás, mert ha választunk, lemondunk az összes többi lehetőségről.”
„Amennyire
Mócsing látta, az emberiség kilencvenkilenc százaléka beleesik abba a hibába,
hogy szégyellik, kicsodák, lehazudják, próbálnak mások lenni.”
„Az
emberek megijednek, ha őszinte vagy, mert ez sokkolja őket.”
„A
nehéz dolog, a dicső dolog annak lenni, aki igazából vagyunk, még akkor is, ha
az a személy kegyetlen és veszélyes, különösen akkor, ha kegyetlen és
veszélyes. Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen
vagyunk.”
„
– A házasság mindig is rejtély a kívülállóknak – fogalmazott óvatosan. – Senki
nem ismerheti igazán a feleken kívül. Így hát nem kellene ítélkezned, Gavin.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése