Fülszöveg:
2338-ban a Föld már csak egy emlék. A világ Melvin Kadeknek,
a Naprendszer leggazdagabb emberének és az emberi civilizáció megmentőjének
jövőjét követi. A Naptevékenység drasztikus megváltozásának fenyegetése miatt a
milliárdos technológiai befektető még évszázadokkal korábban meghirdette az
Exodust, azt az elképesztő léptékű űrprojektet, amelynek révén az emberiség a
Jupiter és a Szaturnusz lakhatóvá tett holdjaira, valamint több ezer aszteroida
belsejébe tervezett mesterséges életterekbe költözött.
Vireni
Orlando ügyésznő azonban arra készül, hogy letartóztassa a mindenki által
hősként ünnepelt Kadeket, mert szerinte köze van a Földet felperzselő és
lakhatatlanná tevő szupernapkitörésekhez, ami a bolygón maradt milliárdnyi
ember halálához is vezetett. Az áldozatok egy része ráadásul digitalizált,
újhumán tudatként most visszatért, élükön egy rendkívüli vezetővel, aki
eldobható testek formájában egy olyan, újfajta technológiát terjeszt el a
világban, amely lehetővé teszi, hogy bárki megszabaduljon a test évezredes
börtönéből, és ezáltal legyőzze a halált, az emberiség utolsó ellenségét.
A korlátok
nélküli, halhatatlan létezés csábítása viszont alapjaiban forgatja fel a
Naprendszert.
Véleményem:
Nagy rajongója vagyok Beckett írásainak, így nem is volt
kérdés számomra, hogy az új könyvét is el szeretném olvasni. Egy nagyon
gyönyörű borító, egy igényesen megírt történetet takar. Ritkán akad a kezembe
sci-fi könyv, nem is nagyon vagyok otthon annyira ebben a műfajban, viszont
azért szeretem Beckett könyveit, mert nagyon olvasmányosan ír. Úgy, hogy nem is
igazán akadsz fel az idegen szavakon és kifejezéseken, mert visz tovább a
történet, és egy idő után azt veszed észre, hogy állsz a szoba közepén és a
következő szavak járnak a fejedben: konnektom, pauling. :D
A történet tőlünk térben és időben is nagyon messze
játszódik, mégis ad némi realitásérzetet, hogy akár ténylegesen ez is lehet a
jövőnk. 2300 körül járunk, és a implantokkal teletűzdelt emberiség éppen a
Szaturnusz és a Jupiter holdjain éldegélnek, míg nem főhősünk, Vireni Orlando
úgy gondolja, hogy elég bizonyítékot gyűjtött ahhoz, hogy letartóztassa azt az
embert, aki ide juttatta őket, Melvin Kadeket.
Nagyon izgalmas volt a történetvezetés végig. Fordulatos
volt, kiszámíthatatlan, és egy percre sem lankadt a cselekmény. Érdekes
felvetésnek tartom ezeket a nyomtatható/eldobható testeket. Ha végig gondoljuk,
lehet, hogy ez lesz a jövőnk. Viszont elég rémísztőnek is hat ez az egész,
hiszen, ha csak egy digitális lenyomatai leszünk saját magunknak, akkor ki
garantálja, hogy ebbe a tudatba más nem piszkál bele? Nyilván befolyásolhatóak
vagyunk jelenleg is egyszerű földi halandóként - nap mint nap szembetaláljuk
magunkat a manipuláció különböző fajtáival -, de azért nehezebben megy ez a
fajta manipulálás, ha viszont digitális elmék lennénk egy egyszerű kis
programmal megoldható lenne a történet.
A történet számos pontján keresztezik egymást az öncélú
intézkedések, a saját igazukért harcoló vezetők, és a megannyi felesleges vagy
nem felesleges emberáldozatok. Vireni igazán keményen küzd a történetben saját
igazáért és mások érdekeiért, miközben szépen lassan ő is azzá a vezető
politikussá válik, akiket oly sokáig tartott ellenségnek. A végén neki is be
kellett látnia, hogy ő sem különb a többieknél, és az általa vélt jó cél
érdekében kemény döntéseket kell meghoznia. Ezáltal más világításba helyezi
Marion és Melvin karakterét is, akik szintén a szerint cselekedtek, amit
helyesnek véltek, hogy megmentsék, vagy alkalomadtán jobbá tegyék az emberiség
életét.
Összességében úgy gondolom, hogy elgondolkodtató és izgalmas
lett Brandon Hackett legújabb regénye. Nyugodt szívvel ajánlom azoknak az
olvasóknak is, akik nem járatosak a sci-fi terén, hiszen a történet élvezhető
mindenfajta tudományos tudás nélkül is, csak engedd szabadjára a képzelőerődet.
Kedvenc idézetek:
„A halál az emberiség végső ellensége.”
„Az igazság egy …egy emberek felett álló eszme, egy istenség,
amiben rengetegen hisznek, de egyúttal rengeteg ellensége van.”
„A jövőt ajánlom nektek. A tökéletességet. A korlátok nélküli,
örök életet! Nyomtassatok magatoknak új testeket! Válasszátok ti is a jövőt!”
„ …a külső mindig is hamis információkat közölt a
személyiségről. A szép embereket akaratlanul is pozitív tulajdonságokkal ruháztuk
fel, pedig könnyen lehettek akár bűnözők, sunyik, aljasok vagy éppen toxikus
személyiségek. A kevésbé szépeket viszont gyakran kevésbé tartottuk érdekesnek,
noha lehet, hogy valójában sokkal különlegesebbek, mint bárki, akit eddig
ismertünk. Mostantól viszont csak az számít, ki vagy, nem pedig az, hogyan
nézel ki. Az emberek egymáshoz való viszonyai teljesen új alapokra helyeződnek.
És ez talán a legfontosabb előrelépés, ami az emberi fajjal megtörténhet.”
„Az igazság nem az enyém, nem az öné, és nem is az embereké.
Egyszerűen csak létezik.”


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése