Ellyne - Fagyos december (Értékelés)

Először is szeretném megköszönni az írónőnek a recenziós példányt, és, hogy megjelenés előtt elolvashattam a történetet!

Fülszöveg:

Vannak pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből.
Mila és Reed sosem voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresi a választ Mila és Reed, amikor a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert.

Már semmi nem olyan, mint azelőtt…

 

Véleményem:

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Voltak részek, amiket nagyon szerettem, és voltak, amiket már kevésbé. Az alapszituáció szerint Mila a kórházban ébred fel miután elgázolták, a legnagyobb ellensége pedig furcsán viselkedik, mióta a lány felébredt a kómából.

 

A könyv eleje számomra egy kicsit kaotikusan kezdődött, de ez betudható akár annak is, hogy a szerző mindjárt belecsap a közepébe, és Milát a kórházi ágyban találjuk. A baleset előtti történések csak szépen lassan tisztulnak ki számunkra, így Mila zavarodottságát is teljesen át tudjuk érezni. A történet váltott szemszögben íródott, de néha azt vettem észre, ha elsiklottam a név felett, nem tudtam, hogy ki is beszél pontosan, Mila vagy Reed? Annyira egyformán narrált a két szereplő, hogy oda kellett figyelni, hogy most kinek a részét is olvasom pontosan. Mila és Reed is aranyos, szerethető karakterek, akik tele vannak kételyekkel és problémákkal, még sem tudtam teljesen a szívembe zárni őket. Szeretni akartam a párosukat, mert imádom az enemies to lovers könyves kalandokat, de nem tudtam. Viszont a kémia az nagyon jól működött a két főszereplő között, néha már túl jól is. Olyan érzésem volt néha, hogy a karakterek sokkal felnőttesebben viselkednek, mint a mai 17-18 évesek. (mármint a szexualitás terén) Aztán lehet, hogy már én vagyok túl öreg, hogy megértsem ezt a korosztályt. Ezt aláírom. :D

 

Bármennyire is sok volt számomra a dráma és nyafogás (főleg az utolsó nagy veszekedés oka – Mia anyja – volt számomra túlreagálva), azért nagyon sok dologra hívja fel a figyelmet a könyv, többek között a bullying-ra, az iskolai bántalmazásra. A diákok gonoszsága, aljassága, az, hogy képesek tönkretenni a másikat igenis aktuális probléma. A történetben sokszor megmutatkozik ez. A másik ilyen a szülők szerepe a gyermekük életében. A hibáik sokszor kihatással vannak a gyermekekre is akarva, vagy akaratlanul. Mila és Reed kapcsolata hosszú utat jár be, és ez az út egy igazi hullámvasút. A két fiatal sok megpróbáltatáson megy keresztül, és a sebeik még mindig gyógyulnak. Néha nehezebb, néha könnyebb elviselniük egymást. Nagyon fontos dologra tanítanak meg minket. Habár az embernek lehetnek jó és rossz napjai, fontos, hogy egy-egy rossz pillanat miatt ne engedjük el egymás kezét. A kommunikáció és a párunk megértése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy hosszú és boldog párkapcsolatot tarthassunk fent.

 

Összességében kellemes olvasmány volt, egy kicsit talán túl hosszúra sikeredett, néha úgy éreztem körbe-körbe járjuk ugyanazt a témát. Az írónő írásmódja olvasmányos, jól lehetett vele haladni. Abszolút megértem azokat, akiket magával ragadt ez a történet, mert szerethető, engem sajnos most nem talált szíven annyira, amennyire szerettem volna. :)

Értékelés: 5/3,5 ⭐

 

Kedvenc idézetek:

Néha meglepő, hogy mennyire rosszindulatúak tudnak lenni az emberek. Valamiért mindig fontosabb a másik problémája a sajátjuknál. (…) Mert a saját problémájuk talán túl fájdalmas ahhoz, hogy szembe nézzenek vele. Talán vigasz, ha láthatják, hogy másnak sem könnyű.

 

Édesem, ebben a világban mindenkinek szüksége van pszichológusra.

 

A család számunkra jelenthet bármit. Mindenkinek mást. Lehet egy állat, egy partner, egy szülő. Vagy mindenből kettő. Lehet csonka család, mint az enyém. De egy biztos, hogy a család, az mindig család marad, még akkor is, ha mások az ellenkezőjét állítják.

 

Mindig lesznek emberek, akik a hibát látják benned. Olyanok is lesznek, akik a saját sikertelenségüket. Sokan pedig a gyengeségeiket. Ezt pedig nagyon tudják utálni.