Fülszöveg:
A
Babits-gyilkosságok sötét játszmájában nincsenek válaszok, csak újabb
holttestek. Magyarország, 2014. Szigeti Zalán nyugodt élete pillanatok alatt
fenekestül felfordul, amikor a háza melletti játszótéren a szeme láttára
égetnek el egy embert. Hamar világossá válik számára, hogy a gyilkos
macska-egér játékba kezdett vele, amelyben nemcsak a saját élete a tét, de a
családja is veszélybe kerül. A szövevényes nyomozás vezetője, Budai László
rendőr alezredes meg van róla győződve, hogy a tettes azonos a 25 évvel
korábban órásmesterként dolgozó Keselyű Richárddal, aki majdnem két tucat
embert ölt meg, mielőtt 1989-ben nyoma veszett. Ahogy a múlt árnyai
megelevenednek a jelenben, egyre több jel mutat arra, hogy a gyilkosságok
kapcsolódhatnak a költőfejedelem, Babits Mihály életéhez. Zalán a rendőrséggel
párhuzamosan kutatja a sötét összefüggéseket, de a holttestek száma egyre csak
nő, és a halálos játszmában senki nem lehet biztonságban. Mi köze van Babits
Mihálynak egy sorozatgyilkoshoz? Létezik-e a titokzatos Keselyű? Ahhoz, hogy
eljusson a súlyos titkok között lappangó igazsághoz, Zalánnak egyedül kell
szembenéznie a rá vadászó gyilkossal.
Véleményem:
Ha idén egy magyar krimit olvasol el,
akkor az legyen a Keselyű. A molyon figyeltem fel erre a könyvre, nem
ismertem az íróját, nem tudtam, hogy miről szól a történet, de a borító nálam
azonnal betalált. Elolvastam a fülszöveget és az alcímet (A Babits-gyilkosságok)
és azt gondoltam, nekem ezt el kell olvasnom. Babits az egyik kedvenc magyar
szerzőim közé tartozik, így nagyon furdalt a kíváncsiság, miként építi bele a
történetbe a Babits-szálat az író. Nem kellett csalódnom, a könyv nálam 5/5 csillag
lett.
Szeretem azokat a krimiket, amikben folyamatosan
történik valami, nem csak a nagy elmélkedések mennek a gyilkosságok körül. Itt
ezt megkaptam, és emellé még annyi csavart, hogy csak a fejemet kapkodtam, hogy
mi történik? N. Nagy Zoltán nagyon jól mozgatta a szálakat, szépen terelgette
az olvasókat egy-egy gyanúsított felé, hogy elhiggyük, hogy ő a gyilkos, aztán
jön a váratlan fordulat, hát ez sem jött be. Főszereplőnkkel, Szigeti Zalánnal
és a rendőrséggel együtt nyomozunk az elkövető után, aki 25 évvel ezelőtt is
hasonló módszerekkel gyilkolt. A halottak mellett pedig mindig ott hevert Babits
Jónás könyvéből vett mondata: „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” A
rendőrség próbálja felkutatni a kapcsolatot a gyilkos és Babits között, kisebb
nagyobb sikerrel. Nagyon szerettem azt a történetszálat, ami Babitshoz volt köthető.
Amikor róla és az életéről volt szó, egyfajta borzongás futott rajtam keresztül
mindig. Ez jelen volt akkor is, amikor különböző sorokat idéztek a Jónás könyvéből
is. :)
Még ennyi krimivel a hátam mögött sem
találtam ki, hogy ki lehet a gyilkos. Már körülbelül mindenkit gyanúsítottam, csak
ezt az egyetlen embert nem. :) Én nálam ütött a csavar a végén, a szám tátva maradt.
Visszagondolva persze voltak nyomok, amik elvezethettek volna hozzá, de nagyon
jól rejtőzködött. Amikor letettem a könyvet, mert nem tudtam olvasni időhiány
miatt, volt, hogy azon kaptam magam, hogy én is elemzem a bizonyítékokat, és
keresem a gyanúsítottat.
Összességében nagyon szerettem ezt a
történetet, mert izgalmas volt, fordulatos és magyar. :) Szerintem, ha N. Nagy
Zoltán angolul publikálna, ezzel a könyvvel még sokra vihette volna. Remélem
legalább Magyarországon eljut több emberhez a történet, mert szerintem megérdemli
a figyelmet. Külön tetszettek azok a részek, amelyekben a mai magyarországi helyzeteket
bírálja, mint pl. a bürokráciát, a rendőrséget, a MÁV-ot, a kórházak helyzetét,
valamint a magyar focit. Realisztikusan ábrázolja ezeknek a szerveknek az
elmaradottságát és sanyarú helyzetüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése