A történet szerint Nia, a magyar származású fordító ellátogat barátnőjéhez egy két hetes kiruccanásra Izlandra. Itt már az első éjszakáján belebotlik (szó szerint) a jóképű és kissé önteltnek tűnő Tristanba. Na, ez volt az a pillanat, amikor megint úgy gondoltam, hogy kapunk egy ilyen egomániás pasit, akit egyszerűen nem fogok tudni megkedvelni. Amikor a váltott szemszögben is olvashattam a gondolatait, akkor csak megerősített abban, hogy Tristan nem az én emberem. De mennyire hogy az lett! 😜
A későbbiekben Tristan is kicsit visszavett az arcából, Nia pedig nagyon szimpatikus volt, így szinte faltam az oldalakat, miközben annyi mindent tudhattunk meg Izlandról, hogy fel is került a bakancslistámra. Szerintem a hideg ellenére én imádnám ezt az országot. Nagyon tetszett, hogy az írónő szépen fokozatosan építette be az izlandi kultúrát a történetbe, nem száraz adatokat olvasva ismertük meg az ország megannyi csodáját, hanem azáltal, hogy Tristan és Nia merre jártak, és hogy Tristan miket mesélt a helyről neki. Meg kell, hogy mondjam, egy ilyen idegenvezetőre én sem mondtam volna nemet. 😉 Olvasás közben gyakran álltam meg, hogy kikeressem, és megnézzem az interneten az egyes látnivalókat, így sokkal jobban el tudtam képzelni, hogy miről is beszélnek Niáék.
"A szerelem olyan, mint a keserű csokoládé, amely akkor ízlik a legjobban, amikor a legkeserűbb."
Természetesen nincs romantikus történet konfliktus nélkül, így itt sem volt ez másként. Sejteni lehetett, hogy mi lesz az, amin majd összebalhéznak, de örültem, hogy nem kellett oldalakon keresztül olvasni a szenvedéseiket. Viszonylag hamar lezárták a vitát, és jöhetett a jól megérdemelt happy end.
Két problémám akadt a könyvvel. Az egyik, hogy Nia egyik barátnőjét, Evelint ki nem állhattam. Néhány mondatukból úgy szűrtem le, hogy még ők sem nagyon kedvelik a lányt, bár nem értem, akkor minek barátkoznak vele. Rettentően irritáló személyisége volt, és viszonylag elég sokszor fordult elő a történetben. A másik problémám a könyv rövidsége volt. Szerintem még kijárt volna 1-2 plusz oldal, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak a karakterfejlődések, hiszen Tristan egy szép ívet ír le a történetben. Hiányoltam, hogy kiderüljön Ástával való kapcsolata, vagy éppen szívesen olvastam volna még arról, hogy mi a véleménye Niának Tristan titkáról.
"Aggódtam, mert sosem hittem a véletlen találkozásokban. Annak ellenére, hogy tudtam, senki sem akkor érkezik az életünkbe, amikor számítunk rá."
Összességében azonban nem lehet okom panaszra, hiszen teljesen beszippantott a történet, Izland csodálatos tájai és a romantika. A két főszereplő (az elejét kivéve) nagyon szimpatikusak voltak, tetszett a kémia kettejük között, imádtam, amikor poénkodtak egymással, szívesen olvastam volna egy kicsivel hosszabb regényt is róluk, de nem vagyok elégedetlen, hiszen megszületett a kedvenc K. M. Holmes könyvem. 💗
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése