Abby Jimenez neve garancia a jó könyvre. Olyan fantasztikusan meg tudja érinteni a lelked, hogy utána napokig nem térsz magadhoz a könyv befejezése után. A regény a felkavaró tartalmakra előre felhívja a figyelmet, ha az olvasó elolvassa a szerző jegyzetét. A Sose felejts el engem nem lett kedvenc, de mindenképpen sokáig velem marad a történet. Lássuk, miért!
Fülszöveg:
Lehet, hogy nem létezik tökéletes pasi, de Xavier Rush elképesztően közel áll hozzá. Jóképű állatorvos, aki olyan, mint egy görög isten, és egy apró cicát ölelget. Egyből igent mondanál, ugye? Legalábbis addig, amíg Xavier ki nem nyitja a száját, és be nem bizonyítja, hogy még a szoborszerű istenek is képesek totál baromságokat mondani. Persze Samantha semmit sem szeretne jobban, mint bebizonyítani, hogy a férfi téved…
…kivéve persze, ha be tudja ismeri, hogy hibázott.
Engesztelésül Xavier elhívja egy randevúra. Talán a világtörténelem valaha volt legjobb randija után Samanthát teljesen összezavarják az érzelmei. És arra is rádöbben, hogy mivel a családja válságban van, most szóba sem jöhet egy kapcsolat. Könyörög Xaviernek, felejtse el őt. Úgy emlékezzen az együtt töltött éjszakájukra, mint egyetlen tökéletes pillanatra. Bármennyire is fáj.
Csakhogy a távolság és az idő korántsem elég ahhoz, hogy elfelejtsék egymást, és azt, ami köztük van. És csak egyetlen dolog lehet jobb egy tökéletes emléknél; egy közös élet, amelyet szerelemben élnek le.
Abby Jimenez USA Today és New York Times bestsellerszerző regénye két össze tartozó lélek szerelméről mesél, amely olykor könnyeket csal a szemünkbe, máskor pedig örömteli mosollyal ajándékoz meg minket.
"Nem tudta, ki vagyok én, és azt sem, ki ő. De tudta, mi az a szeretet.
Talán ez az utolsó dolog, amit elfelejtünk. Vagy talán soha nem is felejtjük el. Elveszíthetjük a szavakat, hogy kifejezzük. Elveszíthetjük a képességet, hogy megmutassuk. De sosem veszítjük el azt a képességet, hogy érezzük, vagy hogy felismerjük, amikor meglátjuk.
A szerelem a legfényesebb szín egy szürke világban."
Véleményem:
Nagyon szeretem az írónő könyveit, ezért nem volt kérdés, hogy legújabb könyvét is olvasni szeretném. A Sose felejts el engem nyitófejezete nem mindennapi. Egy állatorvosi rendelőben járunk, ahol a főszereplőnk, Samantha egy kiscicát visz be, akinek nincs segglyuka. Kéri a mogorva szexi állatorvost, Xaviert, hogy segítsen rajta. Szót szó követ és összeszólalkoznak ugyan, de mindkettejükben megragad a másik. Szerettem kettejük kapcsolatát, imádtam, hogy mennyire egy húron pendültek már az elejétől is.
Annyira vicces szituációk voltak a könyvben, például a leveles incidens, amin nagyon jókat nevettem, és azt hittem, hogy ilyen kis vidám lesz a sztori. Hogy én mekkorát tévedtem. A könyv nagy részében ugyanis semmi más nincs csak szenvedés. Tele van fájdalommal, sírással, várakozással, és tényleg szó szerint szenvedéssel. Na persze nem az olvasó szenved, mert a könyv jó, csak aki nem szereti az ilyen történeteket, az a kezdeti vidámság után hamar letargiába eshet.
Így jártam én is. Abby Jimenez nagyon életszerűen ábrázolja a demenciát, és annak hatását a közvetlen családra. Mennyi áldozatot követel valaki gondozása. Mégis úgy éreztem, hogy sokkal inkább családi dráma, mint szerelmi történet ez a könyv. Azt éreztem, hogy jelen esetben a romantika a háttérsztori, még ha az írónő azt is akarta közvetíteni, hogy nem az.
Összességeben az eleje és a vége nagyon tetszett, viszont a közepe tájékán nagyon levitt az életről a sztori. Ettől függetlenül rettentően szerethető, olvasmányos történet mély mondanivalóval és családi drámákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése