Sarah J. Maas - Crown of Midnight (Értékelés)

Fülszöveg:

Eighteen-year-old ​Celeana Sardothien is bold, daring and beautiful – the perfect seductress and the greatest assassin her world has ever known. But though she won the King's contest and became his champion, Celeana has been granted neither her liberty nor the freedom to follow her heart. The slavery of the suffocating salt mines of Endovier that scarred her past is nothing compared to a life bound to her darkest enemy, a king whose rule is so dark and evil it is near impossible to defy. Celeana faces a choice that is tearing her heart to pieces: kill in cold blood for a man she hates, or risk sentencing those she loves to death. Celeana must decide what she will fight for: survival, love or the future of a kingdom. Because an assassin cannot have it all …And trying to may just destroy her. Love or loathe Celeana, she will slice open your heart with her dagger and leave you bleeding long after the last page of the highly anticipated sequel in what is undeniably THE hottest new fantasy series.

SPOILERES véleményem:

De régen olvastam annyira izgalmas könyvet, mint ez volt. Egyszerűen dühös voltam, hogy csak olyan lassan tudok haladni, pedig annyi megválaszolatlan kérdés merül fel. Bosszantott, hogy nem tudom meg azonnal a válaszokat, és ilyen ritkán fordul elő. Hihetetlenül élveztem ezt a részt, sokkal jobb volt, mint az első, pedig azt is nagyon szerettem.

Tele volt fordulatokkal, izgalmakkal, romantikával. Egy két dolgot már lehetett sejteni az utalásokból, amik annyira nem vágtak pofán, de néhány azért keményen megleckéztetett, hogy vagy nem figyeltem eléggé a jelekre, vagy erre totálisan nem is lehetett számítani. Az egyes jeleneteknél felállt a szőr a karomon, annyira hátborzongató volt a leírás és féltem én is a szereplőkkel együtt, amikor lent jártak a labirintusban.

Chaol és Celaena románcának örültem, mint majom a farkának. Annyira összeillőnek gondoltam őket, és nagyon aranyosak is voltak együtt. Aztán egy pillanat alatt tönkrement minden. Totálisan nem értettem egyet Celaenaval, nem is értem, hogy miért akarta pont Chaolt megölni (értem én, hogy nem mondta el, hogy kihallgatásra akarják vinni Nehemiat, na de hát azért nem olyan nagy bűn az, főleg nem a történtek ismeretében). Szegény Chaolt sajnáltam a legjobban. Dorian aranyos meg minden, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy kedvelem őt, vagy sem. Izgalmas, hogy mi lesz majd vele és mágiájával. Nehemia se lett egyelőre a szívem csücske, nekem nem mindig jött át az ő barátságuk Celaenaval. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e még szerepe a jövőben.

Celaena története már sejthető volt, hogy ő több mint egy orgyilkos, és amikor arról volt szó, hogy ez a király ellen készülő titkos csoport Terrasan utolsó örököse köré szerveződik, ugye mindjárt azt gondolja, hogy az biztos egy imposztor, ekkor ugrott be, hogy biztosan ő lesz az.

Kíváncsian várom a folytatást, még hatalmas fordulatokat és izgalmakat ígérnek. :D Csak bírjam idegekkel.

Értékelés: 5/5⭐

Mariana Zapata: Dear Aaron - Kedves Aaron! (Értékelés)

Fülszöveg:

Csak egy dologgal nem számolt…

Ruby Santos pontosan tudta, mire vállalkozik, mikor jelentkezett, hogy egy tengerentúlon állomásozó katonával levelezzen. Az utasítások egyszerűek: egy levél vagy e-mail hetente, ameddig a bevetése tart. Egyéb csomagok küldése nem szükséges.

Ruby már túl volt mindezen. Azt hitte, tudja, mire számíthat. Csak azzal nem számolt, hogy beleszeret a srácba.

Üdítően őszinte romantikus történet, egyedi stílusban.
Vidd el magaddal!

 

Véleményem:

Ha egy szóval szeretném jellemezni ezt a történetet, akkor azt mondanám, hogy imádnivaló. Vagy azt, hogy aranyos, szívmelengető, cuki. :D Igen, ez így mind ráhúzható erre a csodálatos történetre. Mariana Zapatát már megismerhette a magyar olvasóközösség, a The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak című könyvével berobbant a köztudatba. E könyv népszerűségén felbuzdulva döntött úgy a kiadó, hogy újabb Zapata-kötettel örvendeztet meg minket, mégpedig a Dear Aaron – Kedves Aaron!-nal. És milyen jó döntés volt ez a részükről.

 

A történet hasonlóan slow-burn romance, mint a Szívvel a falnak, vagy mint Zapata többi regénye is. Nem titok, hogy nálam Zapata ennek a műfajnak a koronázatlan királynője. Piszkosul jól csinálja. Úgy tud megírni egy több mint 500 oldalas könyvet, hogy az olvasó nem akarja letenni, mert annyira imádja. Nem mondom, hogy majd meghaltam az izgalomtól, mert nem, nincsenek benne körömrágós jelenetek és vad fordulatok, mégis annyira szép történet, hogy az olvasó nem akar kiszakadni belőle, egy szuszra el szeretné olvasni.

 

A történet felépítése sem mindennapi. A regény körülbelül fele levelezésből, e-mailezésből és chatelésből áll, ám nekem nem volt nehéz megszoknom ezt a stílust, nagyon jól követhető volt, bár tény, hogy nem láttunk bele jó sokáig a szereplők gondolataiba, utána is csak Rubyéba, ennek ellenére simán el tudtam dönteni, hogy mind a két karaktert imádom. :)

 

Ruby karaktere számomra sokkal szimpatikusabb volt, mint Vanessa, mert egy kicsit talán magamra ismertem a lányban. A lány, aki egy kicsit bohókás, vicces, de az önértékelése körülbelül a béka feneke alatt van, mindnyájunknak ismerős lehet. És igen, szerethető karakter volt az övé, minden butaságával és kétségeivel együtt. Aztán ott van Aaron a bátor katona, akiről meg nem mondtam volna, hogy valójában katona, hiszen annak ellenére, hogy 20-30 barátnővel dicsekedhet el, kicsit olyan visszahúzódónak és pirulósnak volt bemutatva Rubyn keresztül. Lehet, hogy 30 éves korára kinövi az ember a macsóságot. :D Annyira jól működött köztük a kémia, meg ez az adok-kapok, annyit nevettem a párbeszédeiken, hogy egy élmény volt számomra ez a könyv.

 

Az Epilógust egy kicsit másmilyennek képzeltem el, de egyfajta keretet ad a történetnek és végülis megkapjuk belőle, amire várunk, csak olvastam volna ott is még konkrét dolgokat a jövőjükről.

 

Összességében azoknak ajánlanám, akik csak egy kis kikapcsolódásra vágynak, egy kis aranyos romantikára, humoros részekre. Nem kell sokat várni tőle, mert igazából nem akar mélyenszántó gondolatokat közölni, bár kétségtelen, hogy tartogat számunkra egy-két tanulságot. Egy nem mindennapi megismerkedés története szerethető szereplőkkel.

 

Kedvenc idézeteim:
"A legsúlyosabb sérülések, amik egy embert érhetik, sokszor szemmel nem láthatóak."

„Minden kapcsolat rossz kapcsolat lesz egy idő után, hacsak nem találsz valakit, akivel életed végéig házasok maradtok.”

„Dolgok, amiket az utolsó kapcsolatomból tanultam (meg az összes többiből is):

1.     Ne bízz senkiben!

2.     Tartsd az vécéülőkét lehajtva, ha egy nő is használja a fürdőszobát!

3.     Mindenki hazudik!”

„Ha csak egy valamit megtanultam az utóbbi pár évben, akkor az az volt, hogy pusztán azért, mert neked fontos valaki, és mert ő is úgy tesz, mintha fontos lennél neki, ez végső soron nem jelent az égvilágon semmit.”

„Visszanézve mindig furcsa azokra a pillanatokra gondolni, amikről az elhangzásukkor még nem tudtad, hogy fontosak. A mondatokat, az érintéseket, a cselekedeteket, amik olyan ártatlannak tűntek abban a pillanatban, készpénznek veszed. A szavak, amik az életed folyamán a vizet borrá változtatják. De sosem fogom elfelejteni, hogyan éreztem magam a szavaitól. Hogy hogyan éreztem magam tőle.”

 

„A világ mindenhol tele van rémísztő dolgokkal, sokkal többel, mint amennyi a vízben van, de az egész arról szól, hogy hogyan nézel szembe olyasmikkel, amikkel kapcsolatban kételyeid vannak, érted?”

 

„Elvesztem az első alkalommal, hogy szívni kezdted a vérem valami miatt.”

 

„Ez a pillanat volt, amire egész életemben vártam. Mintha minden más, ha lett volna bármi más, csak egy fakó, szánalmas utánzat lett volna. Csak egy csepp a tengerben, amire soha nem emlékeztem volna.”

Naomi Novik - Ezüstfonás (Értékelés)

Fülszöveg:

Mirjem pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A mítoszokból és tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas regénye tette.

 

Véleményem:

Nagyon imádom Naomi Novik stílusát. Eddig két könyvet olvastam tőle, az Őfelsége sárkánya és a Rengeteg címmel, és mind a kettőt nagyon imádtam, azonnal beszippantott a történet. Sajnos ez az Ezüstfonásról nem mondható el. Kicsit csalódott vagyok, mert egyébként agyon dicsérik a könyvet, és 92%-on áll a molyon is, engem azonban nem győzött meg. Annyira akartam szeretni, de valahogy nem húzott magával ez a világ, pedig érdekes dolgokról ír Novik. Ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy ténylegesen nem tetszett a történet, vagy csak rosszkor talált meg.

 

A történet középpontjában három lány áll, Mirjam, Irina és Vanda. Mindhármuknak más-más sors jutott, de egyben közös az életük, mégpedig a szenvedésben. Mirjam és Vanda éhezik, utóbbit apja még rendszeresen meg is veri, Irina pedig hiába gazdag, de csúnyácska lány lévén apja szinte semmibe veszi, mert nem hoz hasznot ilyen külsővel, tehát nem lehet gazdag férjhez kiházasítani. Nagyon tetszett a történetben, hogy végül mindhárman erős női karakterré növik ki magukat, akikre fel lehet nézni, sőt ők maguk oldják meg a gondokat, míg a férfiak csak passzív szemlélődővé válnak.

 

A történetet váltott szemszögből ismerhetjük meg, ami eleinte egy kicsit zavaró volt, mert nincs az egyes részek felett feltüntetve, hogy most kiről is van szó pontosan. A történet előrehaladtával már rá lehet ismerni, hogy most melyik történetbe kapcsolódunk be, de el kell telnie egy kis időnek. Sőt, újabb zavaró tényezőként még Vanda testvére Sztyepon, és Irina dajkája Margret is kap egy-egy fejezetrészt, így az ő kívülálló nézőpontjaikat is megismerhetjük. Véleményem szerinte rengeteg unalmas és vontatott része van a regénynek, amelyeket elhagyva ugyanolyan élményt nyújtott volna a történet.

 

Novik nagyon jól beleszövi a történetbe a fantasztikus és mesei elemeket egyaránt. Több mesei motívum is megjelenik a könyvben, köztük a hármas szám is, pl. sztarik király például háromszor ad ezüstöt Mirjamnek, hogy változtassa azt arannyá, stb. A sztarik király és Mirjem házassága pedig a Szépség és a szörnyeteget juttathatja eszünkbe. Tetszett, hogy a történet elején csak utalások vannak a sztarikokra, azonban nem kapunk róluk semmilyen információt, csak, hogy ott vannak valahol, de ha valaki vissza akar rájuk emlékezni, akkor hirtelen nem tudja, hogy mit is akart valójában. Ezzel az írónő elhúzza az orrunk előtt a mézesmadzagot, hogy mi is meg akarjuk ismerni ezt a rejtélyt.

 

Csak akkor olvass tovább, ha nem zavarnak a SPOILEREK!

A három lány története a tűz és a jég háborúján keresztül bontakozik ki. Csernobog a tűzdémon Irina férjének, Mirnácijusznak a testében élősködik, míg Mirjem a sztarikkirályhoz, a jég országának urához kényszerül hozzámenni. Mindkét lány a sajátjaiért küzd, a maguk módján minden tőlük telhetőt megtesznek. Súlyos döntéseket kénytelenek hozni a nagyobb jó érdekében.

 

Összességében nem volt rossz könyv, bár nem hozta az általam várt színvonalat és izgalmakat, ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt jó, sőt. Megvannak a maga szépségei és értékei. A feminista vonal különösen tetszett, hogy a lányok saját maguk vették kezükbe a sorsukat, és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy azon változtassanak. A történet tartogatott izgalmakat (csak sajnos keveset), mélyenszántó gondolatokat, elmélkedéseket az emberi sorsokról és rengeteg mesei elemet.

 

Értékelés: 5/3,5⭐

Kedvenc idézeteim:

„Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik.”

 

„Az ajándék és a köszönet annyi, mint… egyszer elfogadni valakitől, amit adni tud, aztán visszaadni neki valamit, amikor szüksége van rá, amennyiben módunk nyílik.”

 

„A tettei következménye őrá csapott vissza, nem rád. Ha egy rabló kést lop, és megvágja magát, nem átkozhatja az asszonyt, aki élesen tartotta a kést.”

 

Colleen Hoover - Heart Bones (Értékelés)

 

Fülszöveg:

Beyah comes from a life of poverty and neglect; Samson from a family of wealth.
When the two find themselves spending the summer as neighbors, they soon realize money is one of the few things they don't have in common.
Their bond is too intense to ignore, but with only ten weeks separating them from the start of their new lives on opposite ends of the country, Beyah and Samson decide to stay in the shallow end of a summer fling.
What they don't realize is that a rip current is coming and it's about to drag both their hearts out to sea.

 

Véleményem:

Minden egyes Colleen Hoover könyv után gondban vagyok az értékeléssel. Na persze nem azért, mert nem szerettem a könyvet, mert mindet imádom, egyszerűen nehéz nem áradozni folyamatosan arról, ahogy ír. Számomra ez a könyv is fantasztikus volt. Nagyon mély témákat boncolgat egész végig, és talán ha egy humoros részt meg tudok említeni, akkor már jó vagyok. Az egész könyv olyan szomorú, mégis hihetetlenül romantikus.

 

Beyah nagyon szimpatikus karakter volt számomra. Nagyon nehéz élete volt, a szüleire semmiben nem számíthatott soha. Egy egyéjszakás kalandnak köszönhette életét, azonban apja nem nagyon tartja vele a kapcsolatot, az anyja pedig drogfüggő. Mindent magának kell megszereznie, sokszor éhesen aludt el kiskorában is, mert anyja minden pénzüket a függőségébe ölte. Ebből a nehéz helyzetből saját anyja „menti meg” azzal, hogy túladagolja magát, így Beyah-nak lépnie kell. Hová máshová mehetne, mint az apjához, aki készségesen segít neki. Itt ismerkedik meg a szomszéd sráccal, Samsonnal.

 

Egyikük sem az a vidám természet, mindkettejük múltjára árnyékok vetülnek, de egymásban olyan társra lelnek, amire már évek óta áhítoztak. Megegyeznek, hogy csak egy kis nyári flört az egész, azonban legbelül tudják, hogy ez sokkal több lesz annál. Annyira magával ragadó volt a kettejük kapcsolata, hogy azonnal ment is a kedvencek közé Samson karaktere. (Colleen annyira szerethető férfi karaktereket tud alkotni, hogy az olvasó magának is szeretne egyet.) Folyamatosan nyílnak meg egymás előtt, nincs elsietve a kapcsolatuk, ami abszolút pozitívum volt számomra. Samson azonban súlyos titkokat rejteket, amire az olvasó elég hamar rájöhet, legalábbis sejtheti, hogy ez lesz a csavar a történetben. (Most ezt itt nem részletezném, hátha valaki nem szeretné, ha lelőném a poént.)

 

Mindent összevetve egy újabb csoda került ki Colleen Hoover kezei közül, ami szerethető, és szomorú is volt egyben tele tanulságokkal és fájdalmas igazságokkal a szegénységről, és arról, hogy milyen élete van annak, aki eleve beleszületik ebbe az egészbe. A történetben nagy szerepet játszik a család, és az emberi sorsok alakulása is. A szokásos Hoover-csavar ezúttal sokkal kiszámíthatóbb volt, mint az eddigiek, azonban ez semmit nem vont le a könyv értékéből.

Értékelés: 5/5 ⭐

 

Kedvenc idézetek:

„It’s weird how your whole life can change in the hours between waking up and going to bed.”

 

„Sometimes I believe personalities are shaped more by damage than kindness.”

 

„Damaged people recognize other damaged people. It’s like a club you don’t want a membership to.”

 

„People sometimes still drown in the shallow end.”

 

„I feel like a flower being taken out of the shadows and put into the sun. I’m blooming for the first time since I broke through the earth’s soil.”

 

„When you are poor, you have things to reach for. Goals that excite you. Maybe it’s a dream house or a vacation or even a meal at a restaurant on a Friday night. But the more money you have, the harder it is to find things to be excited about. You already have your dream house. You can go anywhere in the world anytime you want to. You could hire a private chef to make you every food you ever crave. People who aren’t rich think all those things are fulfilling, but they aren’t. You can fill your life with nice things, but nice things don’t fill the holes in your soul.”

 

Stephanie Garber - Caraval (Értékelés)

Fülszöveg

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.

Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Véleményem:
Nagyon sok jót hallottam erről a sorozatról, és úgy döntöttem, hogy én is belevágok. Meg szeretném ismerni a Caraval világát. Igazából nem tudtam mire számíthatok. Fülszöveget sem olvastam el, csak annyit tudtam, hogy valamilyen játékról van szó. A történet elején megismerkedünk a két, Scarlettel és Tellával, akik rettegnek apjuktól, mert az folyamatosan bántalmazza őket. Igazán találékony volt az öreg, hiszen a lányok egymás iránti szeretetére alapozva fegyelmezte őket. Ha Tella viselkedett rosszul, akkor Scarlett kapta a verést, és fordítva. A lányok ezért minden áron szabadulni akarnak zsarnok és agresszív apjuk hatalma alól, így szerencséjükre Legend mester hetedik levelére végre válaszol Scarlett-nek, és meghívja őket a Caravalra.

 

Tetszett, hogy Scarlettel együtt fedezzük fel a Caravalt. Már jómagam sem tudtam, hogy most kinek és miben higgyek. Nagyon jól voltak árnyalva a karakterek is. Végig érezni lehetett, hogy Julian túl sok mindent tud a Caravalról ahhoz, hogy csak egy egyszerű matróz legyen, és Scarlettel együtt ingadozott a véleményem is róla. A regény folyamatosan az orrunknál fogva vezetett bennünket. Olvastam egy-két értékelést, amelyben Scarlettet bírálják, én azonban nem láttam olyan idegesítőnek a karakterét. Minden áron meg akarta találni a nővérét, és ez számomra pozitívum volt.

 

Kicsit zavaros volt számomra is a Caraval működése, de tetszett a nyomozás, tetszettek az elrejtett utalások és jelek. Azonban valami mégis hiányzott számomra, ami miatt nem lett egyből kedvenc számomra ez a regény. Lehet, hogy egy bevezető kötetről lévén szó, a katarzis csak a következő könyvek valamelyikében várható, de én vártam valami még ennél is meglepőbbre. Lehet, hogy csak az elvárások voltak nagyok, ki tudja.

 

Innentől az értékelés SPOILEREKET tartalmazhat!!

A könyv végig arra játszott, hogy Julian Legend, azonban pont ezért én nem gondoltam, hogy így lenne. Tudtam nyilván, hogy nem az, aki, de túl egyértelmű lett volna, ha ő Legend. Tella szerepe volt ebben az egészben a legfurcsább számomra, és az ő általa generált rejtélyek miatt érdemes minden bizonnyal elolvasni a következő köteteket. Kíváncsian várom, hogy mi történt az anyjukkal, és mi van Legenddel.

 

Összességében nagyon tetszett a regény, talán több fordulatra és izgalomra vágytam, de tetszett a világ, amelyet Garber megalkotott. Imádtam, hogy térképet is kaptunk a Caraval helyszínéről, így mindig tudtam merre jártank a szereplők. Szeretem az olyan könyveket, amik térképekkel rendelkeznek. A kézzel írt levelek is nagyon jól működtek, megadták a történet hangulatát. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen kaotikus, mágiával megspékelt történeteket. Garantáltan nem fog csalódni.

 

Értékelés: 5/4,5⭐

Kedvenc idézeteim:

„De az anyjuk egyszerűen eltűnt az életükből, egyik napról a másikra. Semmit nem vitt magával, csak elenyészett, mint a hullócsillag, semmi nyomot nem hagyva ezen a világon, pusztán azt a csöpp hiányt, azét a fénypontét, amit senki nem láthat soha többé.”

 

„A megvalósuló álmok gyönyörűek, de ha az ember egy álomból képtelen felébredni, az rémálommá válhat…”

 

„A jövő leginkább olyan, mint a múlt: nagyjából meg van határozva, de mindig lehet rajta változtatni…”

„A jövő tudja, mire áhítozunk, de ezt a célt csak addig űzzük, míg nem áll valami sokkal nagyobb az utunkba, ami elriaszt tőle.”

 

„Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván.”

J.K. Rowling - Átmeneti üresedés (Értékelés)

Fülszöveg

Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.

 

Véleményem:

Az első kétszáz oldal unalma után, annyira megszerettem a történetet, hogy amikor nem olvastam éppen, akkor is eszembe jutottak a szereplők, a sorsuk, hogy mi lesz velük. Egyfajta búskomorság vonul végig a regényen, egyetlen boldog pillanatot sem tudunk felfedezni benne. Pagfordban mindenki csak szenved, színlel és boldogtalan. A könyv közel tucat ember történetét meséli el, így az elején igen nehéz volt követni, hogy ki kicsoda, és milyen viszony köti őt a többiekhez. Merthogy itt mindenki ismer mindenkit, mindenkinek van véleménye mindenkiről, mint egy igazi kisvárosban/faluban, ahol hamarabb tudja meg édesanyád mit csináltál kint a haverokkal, mint te hazaérsz. :)

Barry Fairbrotherrel indul a történet, és az ő halála lesz a mozgatórugója az egésznek. Az általa hagyott űrt próbálja mindenki kitölteni. Nem csak a tanácsban, hanem a magánéletben és a hétköznapokban is. Ez számtalan konfliktushoz vezet. Damoklész kardja végig ott lebeg a szereplők feje felett, érezni lehet, hogy ez a sok fájdalom valami tragédiába fog fulladni, csak sejteni lehet, hogy ki lesz az áldozat. Rowling nagyon jól játszott a szereplőknek szánt idővel, mert mindenkit kellőképpen megismerhettünk, és „ítéletet mondhattunk” felette. Mindegyik szereplőnek megvan a maga tragédiája, de valahol legbelül ők is tudják ezt, csak nem tudnak/vagy nem akarnak ebből az ördögi körből kitörni.

A regény számtalan borzalmas történetet mutat be drogozásról, családon belüli erőszakról, nemi erőszakról, hátrányos helyzetűekről, megcsalásról, depresszióról és még sok másról. Olvasás közben már nem is tudod, hogy kit szánsz, kit sajnálsz a legjobban, szíved szerint kin segítenél. A mindennapi életből vett példák néha sokkal nagyobbat ütnek, mint a kitalált történetek. És ilyen emberek, mint Krystal Weedon, Colin Wall vagy Sukhvinder köztünk élnek a mindennapjainkban is. De mivel az emberek többsége hazaviszi a saját tragédiáit, az ember ritkán értesül róluk.

Ne akarjuk ezt a történetet összehasonlítani a Harry Potter történetekkel. Ha tudjuk külön kezelni a kettőt, akkor meglátjuk, hogy valójában ez egy szívszorító és remek (már amennyire tragédiák sorozatát nevezhetjük így) történet az emberi sorsokról. Arról, hogy a gyerekek milyen nehéz helyzetben vannak akkor, ha már eleve a szüleiktől is csak a problémákat látják. Amikor azzal kell szembenézniük, hogy a felnőtté válás sem megoldás, mert a felnőttek is számtalan problémával küzdenek, így nekik sincs kire felnézniük, nincs kiről példát venniük. Szerencsés az a gyermek, aki ebből ki tud törni, és nem húzza le származásának súlya.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a regény, bár az elején nem gondoltam volna, hogy szeretni fogom, és azt sem, hogy ennyire mélabús és tragikus ez a történet. Nem egy vidám olvasmány, viszont ha valaki a kezébe veszi, biztos visz magával valamit útravalóul.

Értékelés: 5/4 ⭐

Kedvenc idézeteim:

„Veszélyes dolog a választás, mert ha választunk, lemondunk az összes többi lehetőségről.”

„Amennyire Mócsing látta, az emberiség kilencvenkilenc százaléka beleesik abba a hibába, hogy szégyellik, kicsodák, lehazudják, próbálnak mások lenni.”

„Az emberek megijednek, ha őszinte vagy, mert ez sokkolja őket.”

„A nehéz dolog, a dicső dolog annak lenni, aki igazából vagyunk, még akkor is, ha az a személy kegyetlen és veszélyes, különösen akkor, ha kegyetlen és veszélyes. Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk.”

„ – A házasság mindig is rejtély a kívülállóknak – fogalmazott óvatosan. – Senki nem ismerheti igazán a feleken kívül. Így hát nem kellene ítélkezned, Gavin.”