K. M. Holmes - Hazel

A Dario elolvasása után arra számítottam, hogy a Hazel egy kicsit pörgősebb lesz, de sajnos csak a történet vége vált izgalmassá, de az nagyon!

Hazel története is legalább olyan összetett volt, mint Darioé, sőt talán még összetettebb, itt ugyanis nem csak jelen és múlt között ugráltunk, hanem két szemszögből olvashattuk a jelen és a múlt történéseit, így tehát olyan volt, mintha négy történetet olvasnánk. Egy hangyányit talán zavaró volt ez a rengeteg ide-oda ugrálás, de nem volt vészes. Sőt, azt kell mondjam, hogy valójában szükséges volt, mert mindkettejük múltbéli jeleneteiből nagyon sokat megtudhattunk róluk. 

(..) a legnehezebb teher, amit cipelek, pusztán csak gondolatok. Azokon pedig lehet változtatni.

A történet ott kezdődik, ahol a Dario véget ér, tehát Hazel magányosan tengeti mindennapjait az olaszországi Vernazzában, ahol Dario hagyta őt. Gyógyulni próbál az őt ért megpróbáltatások miatt, de egyedül, elhagyatottan nehéz neki. Ez a gyógyulási folyamat tölti ki a történet első felét, ami miatt egy kicsit lassúnak érződött a könyv, de nem unalmasnak. A szomszéd fiú megjelenése engem rettenetesen idegesített, utálom a szerelmi háromszögeket, és úgy nézett ki, hogy itt erről lesz szó. Hogy én mekkorát tévedtem. :D

Hazel szemszöge új megvilágításba helyezte a történetet, és sok olyan dolgot megtudtunk, ami az első könyvből hiányzott, mivel az ugye csak Dario szemszögéből íródott. Most is jobban szerettem Dario fejezeteit, mert nagyon szívembe lopta magát ez a rosszfiú. :) 

A vége aztán teljesen letaglózott, egyik esemény történt a másik után, és csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is történik. Rettenetesen élveztem, hogy csak úgy pörögnek az események, és végre mindenre fény derül, még olyan dolgokra is, amelyekre egyáltalán nem számítottam. Az írónő nagyon ügyesen terelte a történetet olyan irányba, hogy nem jó emberekre gyanakodtam, de így még nagyobbat ütött a történet. Fantasztikus volt a befejezés.

Egy kicsit a történet idővonalába belekeveredtem, ugyanis a múltbéli történetek nem tudtam, hogy mennyi év távlatában történtek, és az a kisfiú az első részben immár rendőri esküt tesz, és elgondolkodtam, hogy most akkor Dario végülis hány éves lehet. :D Totál összezavarodtam a felnőtt Colton láttán, de imádtam az összes jelenetüket, ahogy szépen lassan megértik egymást, és nyitnak egymás felé. :)

Összességében élveztem ezt a két részt. Dario és Hazel is szimpatikus karakterek voltak. Nagyon jól működött közöttük a kémia. Tetszett, hogy Hazel nem szaladt el a gondok elől, hanem akkor is felvállalta szerelmét, ha éppen nem ő volt a legszentebb ember a világon. :) Várom Colton történetét, úgy olvastam, hogy az írónő készül írni egy könyvet róla is. :)

U.i.: Szeretném megemlíteni a borítót is, amiért oda meg vissza vagyok. Egyszerűen hihetetlenül gyönyörű. Imádom a színeit! *-* 💗

Értékelésem: 5/4 ⭐

📚 Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, akkor az Álomgyár Kiadó weboldalán ide kattintva megvásárolhatod: Hazel

Kedvenc idézeteim:

"Hiszen miféle ember lennék, ha úgy fogadnám be az ő fényét, hogy biztosan tudom, elnyelné az engem körülvevő sötétség?"

"Hiszen nem az elszenvedője akarok lenni a saját életemnek, hanem a cselekvője, az, aki képes tenni a szebb jövőért!"

"– Ha zuhansz, én megfogom a kezed – […] – De ha repülsz, akkor is veled tartok, és ugyanúgy fogom szorítani a kezed, nehogy eltávolodjunk egymástól – […] – És soha többé nem engedlek el."

"(..) csak a legbátrabbak mutatják meg a gyengeségeiket, míg a gyengék csak bátornak tettetik magukat."

A könyv adatai:
ISBN: 9789635705689
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 368 oldal
Megjelenés éve: 2023

Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! 💗